A novemberi Magyar Napló közli Lődi Tamás három versét: egyre jobbak, de - (ezt nem fogom mindig kiírni, de értelemszerű:) szerintem - csak a harmadik elég jó. A másodikban is jó az, hogy "undorral mossa izzadt / fűrészporos hátamat", de az evidenciák nem mindig sikerülnek ilyen hatásosra, amik pedig hatásosnak vannak szánva, sokszor túl evidensek. ("Tekintetünk ásott kút": az efféle képek csak egy Quimby-számban hatnak, Kiss Tibi hangján.)
A harmadik vers olvastán ("Ház-mankó") felébredt bennem a referencialitás ördöge, rothadó láb örökölt sebéről, utolsó házról, sejtburjánzásról van szó, úgyhogy megnéztem hátul az életrajzok közt a szerzőét, és azt láttam: idén meghalt. Nem ismertem a verseit, pedig négy kötete is megjelent. Most megnéztem: éveken át érdekesen használta a rövid sorokat, ha néha kissé kattogós önműködésre váltottak is. Ez a Ligetben megjelent vers - a puhább részeivel együtt is - még jobb, mint a Magyar Napló-beliek: www.liget.org/cikk.php, talán attól is, hogy szorosan egy dologra koncentrál.
Jónás Tamástól is van néhány vers a lapban. Jónás hol ilyen, hol olyan (a prózája mindig nagyon jó, vajon fordítják már mondjuk németre?), ezek a versei görcsösebbnek, megmunkálatlanabbnak tűnnek, mint az És-ben épp mostanában megjelentek: néha csak a rímek viszik, ami nem baj, de aztán kiderül, hogy ahova viszik, ott nincs semmi. (Például: "Nem szeret az úr engemet. Én se őt, magam se. / Hitetlenségem szüntelenül vérző aranyseb. / Nem simogat, szégyenlősebb ő annál, én morcabb. / Jó leszek a torka alá, üres, poros polcnak.) A "Sírjunk!" Kormos István-ian mesés-szürrealista, plein air felütése - "ősszel a labdák sárga kabátban / eszméletlen kisgyerekektől / messzire pattannak neki égnek fának" - elég hamar befelé fordul, és ott elveszti a lendületét. Az És-ben közölt három vers jobb, a Mátészalka (www.es.hu/2010-11-07_mateszalka) egészen jó: jót tesz a verseknek, hogy nem közvetlenül az alanyuk a tárgyuk. Azon a soron pedig, hogy "Rákönyököl az útra egy bank túl sárga háza", tanítani lehetne, hogy mi teszi a költészetet. Ez esetben konkrétan a "túl".
