HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások
  • vargarockzsolt: "kíváncsi vagyok, mikor készül film Tóth Krisztina-prózából, mert nagyon alkalmasnak látszik rá" M... (2015.03.12. 21:36) Testtörténetek
  • vargarockzsolt: "az ilyesmi többnyire érdekes, ha éppen nem dögunalmas" - ez talán nem jelentős, de maradandó (2015.03.12. 21:16) Kritikuskritka

Linkblog

Testtörténetek

2010.11.23. 11:06 Szántó Domingo

Talán már korábban is olvastam Tóth Krisztinától különböző testrészek köré rendezett novellákat, a novemberi Holmiban van egy "avagy a száj története" és egy "avagy a fenék története" alcímű írás, a Mozgó Világban pedig a talp van az alcímben.

Emlékszem, amikor először láttam Tóth Krisztinától prózát, a párizsi, szaxoszofonos sztori volt a majdani "Vonalkód" kötetből, de még folyóiratban (jelenkor.net/main.php). A Jelenkornak ugyanebben a számában volt egy beszégetés is a költővel (illetve: íróval). Arra is emlékszem (jelenkor.net/main.php), hol olvastam ezeket: 2004 áprilisa volt, a barátaimhoz mentem épp, az utcán is a kezemben volt a lap, a kapujukig. Ugyanebben az évben, ősszel elkezdődtek valamik az életemben, amik azóta is tartanak, a barátaimékéban pedig véget ért valami, ami stb. A következő áprilisban már nem jártam arra, illetve nem arra jártam.

A "Vonalkód" tetszett - csak a hangsúlyosan generációs jegyeket mutató retró darabok hagytak hidegebben -, a Japánban játszódó novellát pedig egyenesen remekműnek tartom. Az akkori interjúban Tóth Krisztina azt mondta, hogy egy író ismerőse szerint olyanok a prózái, mintha mindegyikben lenne egy fonal, amire a cselekmény mint állóképek sorozat felfűződik. Ezekben a testrészek nevét alcíműkben viselő mostani írásokban szerintem nem fonal van, hanem két fél novella (de tényleg: több állóképben). A "Kozma Áron sírjá"-ban (fenék, Holmi) kettőnél több fél is: másfél oldalon egy profi fotós, egy gyerekét sétáltató anya, Kolozsvár, zsidó temető, egy Bukarestben dolgozó nem román orvos (ez nem egészen biztos)... Túl sok ez, túl vázlatos. Minden külsődleges marad, mert nincs megteremtve köztük a kapcsolat, közben meg az elemek azért jelentésesnek vannak megírva, csak ez a jelentés vagy banális, vagy túl kevés a támpont a meglakotásához/felismeréséhez.

"A nevem Nazeli" című novella (száj, Holmi) tisztábban mutatja a két felet: egy ajakhasadékkal - vulgo: nyúlszáj - született prostituált és egy gyönyörű nő szerepel benne, akiket a mindkettejüket megpillantó plasztikai sebész személye köt össze. Ebben is, az előbbi  novellában is vannak nagyon szép megoldások, abban péládul az, ahogy a kisgyerek nápolyival telefonál, ebben az a látványos kép, ahogy egy széles mozdulatokkal dolgozó kozmetikus, elsőre értelmezhetetlen pantomimként, messziről láthatatlan cérnával szedi egy nő szemöldökét és bajuszát. A nyúlszájú és a csodaszép nő története viszont mintha csak úgy össze lenne ragasztva, az előbbi talán nem is kéne, mert az, hogy a végén a doktor meg a  szép nő közti szexbe befurakodik a képe, mire a doktor elélvez, nem ad hozzá semmit az addigiakhoz. (Az sem világos, miért kell ezeknek a történeteknek Romániában játszódni - de lehet, hogy ez a kötetből majd kiderül.)

"Az árnyék a falon" (talp, Mozgó Világ) tele van jobbnál jobb találatokkal, de a történet túl rövidre van zárva, és valahogy olyan részvétlennek van megírva, hogy a magát váratlanul felakasztó nőt nehéz tragikusnak látni, inkább feszeng az olvasó. Az ugyanakkor jó, hogy a nőnek nem tudjuk meg a nevét, mert így az író impassibilitéje átragad az olvasóra is: az érzés tehát innen nézve is a feszengés. Ez érvényes hatás, csak éppen gyengébb, mint a tragikum. (Amit egyébként el tudna érni egy filmes feldolgozás - kíváncsi vagyok, mikor készül film Tóth Krisztina-prózából, mert nagyon alkalmasnak látszik rá.)

1 komment

Címkék: mozgó világ holmi tóth krisztina

A bejegyzés trackback címe:

http://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr402467513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

vargarockzsolt 2015.03.12. 21:36:13

"kíváncsi vagyok, mikor készül film Tóth Krisztina-prózából, mert nagyon alkalmasnak látszik rá"
Miért?