HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • exterminador: Thomas Mann-nal kapcsolatban ne lehetne nívósan fanyalogni? Nana. (2021.11.09. 21:45) Sajtó, hibák, Weöres, madzag
  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások

Linkblog

Már megint, még mindig – a Literán a politikai költészetről

2012.03.02. 21:10 Noshát Ernő

Remek ötlet, hogy  a Litera stratégiát váltott, és immár nem csupán rövid beszámolót közöl az Előhívás című beszélgetéssorozat egy-egy estjéről (résztvevők: Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Vári György, korábban állandó résztvevő volt Bán Zoltán András is), hanem a legutóbbi beszélgetésnek közzétette a teljes hangfelvételét. Pontosabban a majdnem teljes hangfelvételét: kár, hogy a vége lemaradt, s így Radnóti Sándor hozzászólása csak részben hallgatható meg. Ami fönn van, így is kis híján másfél órás anyag, három részletben. Érdemes rászánni ezt az időt. A téma az ÉS-ben megjelent levélváltás Bán Zoltán András és Radnóti Sándor között a politikai költészetről, illetve annak hiányáról. (Apró megjegyzés: az írásos felvezetőbe hiba csúszott, merthogy – amint az a bevezetőből kiderül – Bán Zoltán András nem volt jelen a beszélgetésen.)

Természetesen nem tudom ebben a blogbejegyzésben még csak laza vázlatát sem adni a beszélgetésnek, csupán érinteni a (számomra) legizgalmasabb pontokat. Ilyen az a felvetés Németh Gábor részéről, hogy a levélváltásban meghúzódik egy rejtett realizmus-vita, miszerint „elképzelhető-e egy olyan realizmus, amely nem vesz tudomást a politika hétköznapjairól”. Itt nyilvánvalóan arról a kifogásról van szó, amelyet Radnóti emel Térey Protokolljával szemben, a regény hibájának ítélve a diplomata főhős apolitikusságát. Valamivel később Vári György bővebben kitér Térey arisztokratikus politikai attitűdjére: Térey hősei távolságtartó undorral tekintenek a teljes politikai szcénára, ami aligha felel meg a realisztikus ábrázolásmód követelményeinek, de hát itt – mondja Vári – voltaképpen mégiscsak erős stilizációról volna szó.

Ugyancsak Vári emeli ki azt a problémát, hogy a költészet az általános álláspont szerint olyasvalami volna, ami lényege szerint fölfüggeszti a történeti időt, megállítja a pillanatot, hogy az örök témáknak szentelje magát (szerelem és halál, hogy mást ne mondjak). A költészet az „időtlen dolgok terepe”, és ez szépen egybecseng az 1989-et követő fukuyamai pillanattal, miszerint vége a meccsnek, a liberális demokrácia győzedelmeskedett, elértünk a történelem nyugvópontjára, műveljük kertjeinket, a köz dolgait pedig intézzék ezentúl az erre kiképzett technokraták. Ezt nagyon sokan így gondolták azokban az években, s még (ezt nem én teszem hozzá, hanem Vári) Petri György költészetében is háttérbe szorul a politika mint téma vagy ihletforrás.

Jánossy a rendszerváltás illúziójáról beszél, amely, röviden szólva, a kapitalizmust a szabadsággal azonosította, és akkor ez az illúzió tette volna talonba a politikai költészet projektjét. Reményi hasonló állásponton van: a jelenlegi közállapotok szabadsághiányosak, de az ezt megelőző időszakban is üres fogalommá vált a szabadság, amennyiben a rendszerváltó értelmiség bizonyos társadalmi kérdések megtárgyalását elintézhetőnek vélte a szlogenek szintjén. Ezzel Radnóti Sándor is egyetért a hozzászólásában: a politikai költészet az elmúlt huszonkét évben is indokolt lett volna, mivel egyfajta „passzív módon működő tolerancia helyettesítette az aktív szolidaritást”. Úgy tűnik tehát, hogy a mai politikai költészetről folytatott gondolkodás elválaszthatatlan a jelenlegi válsághelyzetről, illetve a válság okairól folytatott gondolkodástól, és némi önkritikától is, persze.

És még egy halk javaslat. Az Előhívás-sorozat immár jó ideje fut. Eleinte a Kádár-korszak egy-egy fontos művéről beszélgettek, később elfelejtett vagy árnyékban levő könyvekről, illetve alkotókról, megint később jelentős esszékről; az új szériának – amelynek ez az este volt az első darabja – aktuális, frissen megjelent esszék adják a témáját. Ha létezik hangfelvétel a korábbi estekről is, legyen kötet belőlük.

 

Szólj hozzá!

Címkék: élet és irodalom litera németh gábor vári györgy térey jános radnóti sándor bán zoltán andrás reményi józsef tamás jánossy lajos

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr214285227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása