Visszatérnék még egy poszt erejéig a februári Holmihoz: egy részlet olvasható benne Kálmán Kata megjelenés előtt álló naplójából. Kálmán Kata, a magyar fotótörténet neves alakja a harmincas évek közepétől kerül Móricz Zsigmond környezetébe, ő fotózza Csibét egy tervezett, de végül el nem készült illusztrált Csibe-regényhez, és naplót vezet erről az időszakról. A most közölt részlet viszont nem Móriczhoz, hanem Bartók fotózásához kötődik.
Bartók mellett a felesége, Pásztory Ditta és a festőművész Kühner Ilse lesz a fényképek modellje – jelen van még Engel Iván zongoraművész, Kühner Ilse férje is. Egy rövidke délelőtt történetéről van szó voltaképpen.
„Bartók nagyon hiú, vigyázni kell vele, tudja, hogy szép feje van”– így inti Kühner Ilse Kálmán Katát. A búcsúzás során pedig, amikor a rendkívül távolságtartó zeneszerző Engel egyik kérdésére elneveti magát, ezt olvashatjuk: „ez volt az egyetlen eset, hogy igazán nevetni láttam, egyébként legfeljebb mosolygott, az pedig, mint a japán mosoly, álarcként fedte igazi arcát. A nevetése már egészen más volt, sokkal kedvesebb, melegebb benyomást adott lényéről, azonban felfedte azt a kis szépséghibát, hogy fogai nagyon ritkán, közökkel nőttek, ami az arckifejezését egészen megváltoztatta.” Aprócska megfigyelés nyilván, mégis nagyon szép, ahogy a rendkívül visszafogott, távolságtartó Bartók arca mögött hirtelen megjelenik a másik, eleven arc.
Különösképp izgalmasak még a technikával kapcsolatos, elejtett megjegyzések. Engel Iván fölveti, hogy a hangosfilm technikáján alapuló modern hangrögzítésre alapozva a komponista minden eddiginél pontosabban rögzíthetné a darabjait, ám Bartók szkeptikus, és az előadóművész interpretációs szabadsága mellett érvel. Ám még érdekesebb, amit távozóban Kühner Ilse mesél Kálmán Katának. Ne számítson arra, hogy az elkészült fotók különösebb tetszést fognak aratni, mivelhogy Ditta asszony szerint a fényképezésnek semmi köze a művészethez, „Bartók meg a képzőművészetekhez nem ért, pedig szeretne”. Bosszantja, hogy nem tud mit kezdeni a különféle képzőművészeti albumokkal, amelyek az új irányzatokat, az izmusokat mutatják be. „Minek kell mindent másképp csinálni… az életben is… folyton változtatnak… minek? Maradjon minden úgy, ahogy van. Csodálatos önzése a zseninek” – teszi hozzá a festőművész.
A naplórészlethez fűzött bevezetőből mindenesetre megtudhatjuk: „Maguk a modellek nem sok elismerésben részesítettek, Bartók egészen közömbösen fogadta, az asszony pedig hisztérikusan kifakadt ellene, ahogy később tudomásunkra jutott.”
A Holmi egyébként két fotót is közöl az aznap készültekből.
