A "szerző" Barthes szerint ugyebár "meghalt" - de azért hadd éljen még egy kicsit, legalább addig, amíg megállapítja a saját szövegét. (Különben persze nem halt meg: ha mégis meghal, akkor túléli a filológus, aki mint a szerző önjelölt szerzőtársa maga is szerző.)
Szóval a textológiai kommentváltások után nem bírtuk ki, és e-mailben megkérdeztük Markó Bélát a vers szövegéről. Íme a válasz:
Tisztelt kommentelők!
Köszönöm a precíz olvasást, az árgus szemeket, mert tényleg igaz, kényes vagyok a pontos versmértékre, legalábbis ami a szótagszámot illeti. A szonett lehet helyenként alig-alig jambikus, bele lehet gyömöszölni a köznyelvet (sőt!), de szétfeszíteni a formát szerintem nem szabad, annak nincsen értelme. Nekem az a kihívás, hogy ebben a szabott keretben bírom-e szusszal. Az ötödik sor dolga ezek szerint tisztázódott, ott az átmásoláskor kerülhetett be az az is, a Kalligramban még rendben volt. Viszont a harmadik sorral kapcsolatos észrevételért hálás vagyok, ott én vagyok a ludas, az eredeti sor így hangzik: még abban sincsen, hogy pokolra szállnak. Utánanéztem, ezt én másoltam át és küldtem el hibásan a lapnak. A második sor végére vesszőt? Igen, tulajdonképpen nem ártana, bár a mai nyelvhasználat talán vessző nélkül sem tekinti pongyolának ezt a szerkezetet. Hát még egyszer köszönöm! És elnézést, hogy nem szálltam be közvetlenül a vitába, de mindenféle sürgős nyűgöm volt éppen.
Markó Béla
