HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • exterminador: Thomas Mann-nal kapcsolatban ne lehetne nívósan fanyalogni? Nana. (2021.11.09. 21:45) Sajtó, hibák, Weöres, madzag
  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások

Linkblog

Márai és fiatal líra

2012.06.22. 01:21 Szántó Domingo

Bő féléve volt nálunk egy poszt egy szlovák lapban (Romboid) megjelent Márai-cikkről (Peter Macsovszky), helyesebben az erre válaszul (és magyarul) a Kassai Figyelőben közölt írásról (Balassa Zoltán). Macsovszky eredeti cikke most megjelent magyarul is, a júniusi Kalligramban. Úgy tűnik, Balassa annak idején elég jól összefoglalta az írást, mert a magyarra fordított cikkben nincs semmi újdonság. Márai stílusa tényleg nem olyan jól fésült, mint Kosztolányié, de Macsovszky - mindhárom példája ezt tanúsítja - árnyékra vetődik, amikor nyelvi hibát lát ott, ahol 1) nem ért valamit, 2) nyomdahiba van, 3) stílushibát észlel. Idelinkelem a tavalyi posztot.

Ugyanebben a Kalligramban Szegő János mutatja be az úgynevezett Körhintakör költőit. Szegő remek kis mikroesszéket írt, zömmel jobbakat, mint maguk a versek. Pl. egy ilyen mondaton is átlábol, pedig jócskán lenne hol elvérezni benne: "Ebben a hangban a koraérettség olykor pökhendi áldozat mivoltát éppen az átmeneti szerep túlhangsúlyozása menti meg a hatásvadász szenvelgés regiszterétől."  A Lázár Bence Andrásról írtak elég keményen hangzanak, a - már kétkötetes - költőről azt mondja, hogy "napjaink fiatal lírájának legfontosabb hangjait, regisztereit próbálja meg(!) saját költészetévé átlényegíteni", és hogy ha több lesz az "életmélység" a "versdarabok"-ban, akkor "a magát nagyszerűen menedzselő(!) fiatal alkotó immáron saját hangjával kísérletezhet(!)". A vers így kezdődik: "Hinni akarok a délutáni pusztulásban" - és rögtön hallom azt a költőneveldékben, táborokban és találkozókon kikevert hangot, azt az alulintonált, de azért meghökkenteni akaró versbeszédet, amit a költők a mindenen túli letargiának kijáró legszigorúbb motyogással szoktak megszólaltatni a pódiumokon.

Szerintem sok a versekben a "minta érték nélkül", mint Fehér Renátónál ez a különben nem is rossz kép: "Felismerhetetlenné fénymásolom a tenyerem, / és ezeket rakosgatom a kölcsönkönyveidbe. / Kiszárad a kezem a sok fénytől, / mint decemberben a kesztyű hiányától." Kemény Lili verse végén a "mert mióta csak emberré lettem, ide igyekszem" elviselhetetlen bombaszt. Mátay Katánál a "kóbor macskák kóbor árnyai"-t sokallom. Zilahi Anna "Lélegzőgyakolat"-ában olyan fontos szerepe van a kihagyásos szerkesztésnek (nincs központozás sem), hogy érdemesnek látszik bevezetni a "technológiai vers" fogalmát: szerintem nem lehet belőle következtetést levonni a költő tehetségére nézve. (Maga a Körhintakör blog hét aktív tagot számlál, nem világos, hogy a Kalligramban miért nem szerepel Gucsa Magdolna és Szilvay Máté.)

A lapban elolvastam Vécsei Rita Andrea verseit is: nem tetszettek. A "Borderline","A konyhaablakból" és a "Mucur" versek ugyan, de nem eléggé. Valahogy azt érzem, ilyen verset ma már minden költő tud írni, ahogy pl. a vagány szellemesség már jó ideje nem a Magyar Narancs kizárólagos tulajdona: egyszerűen felnőtt egy nemzedék, akinek ez megy. "Egy hópehelycsillag van az ablakon. / A többit levettem. / Most meleg van, nyár. / Ránézek a kék műanyagra, felidéződik a hideg". Füst Milánnal szólva: "Hát szabad ezt?" Az egész Mucurt ideírom: ha erről az álmatag versről szólva nem lenne képzavar, azt mondanám, nagy sebességgel gravitál a giccs tartománya felé. A dikciója meg olyan, mintha valaki idegen nyelven akarna elmondani egy - szerinte - érdekes történetet, de nem beszél elég jól ahhoz, hogy a tényközlésen kívül képes legyen a sztorit tényleg érdekesen előadni.

         Volt egy zsemleszínű tacskóm.
         Neve Mucur, nem jelent semmit.
         Egyszer megharapta az utcán egy kutya,
         tenyérnyi rész lifegett a combján,
         csak gubbasztott a padlásföljáróban.
         Anyu tatárbifszteket csinált. Adtam
         a szájába pici húsgömböket. (Peter Macsovszky kérdezhetné: anyának?)
         Mintha hirtelen gyógyult volna meg,
         nem emlékszem a hegre.
         Egy reggel eltűnt. Aztán lett egy
         fekete tacskó, Mütyürnek hívtam,
         hogy legalább hasonlítson a nevük.
         Nem szerettem. Csak sétáltatni,
         mert mindenki megnézte.
         Fütyültek utánam a fiúk.

Csak most jövök rá, fanyalgok itt erre-arra, de Kukorelly (a lap egyik szerkesztője) "Ezer és 3, avagy a nőkben rejlő szív" című közleményéről egy szavam sincs. A három apró darab közül az utolsót idemásolom: "»Felültem a 33-as buszra a Bajzánál«, mondja az anyám. »Mentem a Klári barátnőmhöz a Mester utcába, ilyen nagy volt a hasam. Gyönyörű idő volt, marhanagy meleg, és untalak. Lusta voltál, nem is nagyon kapálóztál, jó volt neked bent, nem akartál kijönni. Felszálltam a buszra, a hátsó peronra, hogy rázzon. Rázott is alaposan. Majdnem kiráztalak.« »És aztán mi volt?« »Aztán leszálltam a buszról.«"

A 2000-ből (május) Szőcs Petrától "A festő"-t nagy lelkesedéssel olvastam. Nagyon jól teremt hangulatot, figurát, miliőt - világot. Ez a vers sem vidámabb, mint az átlag, de itt azért az intellektuális erőfeszítés nem merül ki abban, hogy a költő rosszkedvű, és azt szeretné, ha az olvasói is azok lennének. A vers egy olyan festőről szól, aki tízévente kiürített sírokból kiszedett, majd tetőn szárított koponyákkal dolgozik: "Régi mintakönyvek alapján festem ki / rózsával és nefelejccsel, / de fejből is tudok pár megoldást, / csak a családok ragaszkodnak a szokásokhoz. / Reggeltől délig kényelmesen elkészülök, / utána a tájképeimmel bíbelődöm." Idemásolom a teljes utolsó versszakot is:

          Esténként lesétálok a halászokhoz,
          engem jobban szeretnek, mint a sírásót.
          Néha eltávolodunk a parttól,
          mindig ők eveznek, pedig én sem szeretnék
          tétlenül ülni, de mélyen a zsebembe süllyesztem
          a kezem, mert nem akarom, hogy látsszon a körmöm alatt
          a rózsa pirosa, nefelejcs kékje, Karl Trauser zöldje.

A "Szisz" nem tetszett, a vége - ha jól értem - egyenesen giccses. Valaki egy sírt keres a temetőben, de nem találja, ezért felhív valaki mást (a vers megszólítottját) segítségért, és akkor meglesz: "És nem tudom, hogy a gránit mögül / vagy a telefonból hallottam, hogy szervusz lányom, / de egyik sem tűnik valószínűnek."

Szólj hozzá!

Címkék: 2000 Márai Sándor Kukorelly Endre Kalligram Mátay Kata Kemény Lili Fehér Renátó Szegő János Lázár Bence András Gucsa Magdolna Peter Macsovszky Romboid Kassai Figyelő Balassa Zoltán Zilahi Anna Szőcs Petra Vécsei Rita Andrea

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr624603752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása