HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • exterminador: Thomas Mann-nal kapcsolatban ne lehetne nívósan fanyalogni? Nana. (2021.11.09. 21:45) Sajtó, hibák, Weöres, madzag
  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások

Linkblog

"Változatok a szenvedésre"

2012.10.18. 23:42 Szántó Domingo

Istenem, mit nem adnék érte, hogy értsek a Photoshophoz! Akkor képpel illusztrálnám, mit jelent az, hogy Lengyel Imre Zsolt olyan recenziót írt Darvasi "Vándorló sírok" című kötetéről a friss Műútba, hogy egy Bán Zoltán Andrásba ojtott Farkas Zsoltba ojtott Mike Tysonnak is becsületére vált volna! Idézem:

"Ezeknek az alakoknak a tetteit, megszólalásait, interakcióit semmiféle átlátható külső és belső rend nem motiválja, maguk, egymás és az olvasó számára egyaránt teljességgel kiismerhetetlenek, így életükben, világukban involválttá válni, irántuk empátiát érezni lehetetlen; akár beperelik, akár megkínozzák, akár megerőszakolják őket — egyik sem tűnik többnek szerzői ötletnél. [...] Ami végig közös, az csak az értelem üres tagadása, ám ez a tagadás olyannyira  széttartó és olyan kevéssé látszik érintkezni közös valóságunkkal, hogy nagyon nehéz lenne a világ abszurditásáról vagy megismerhetetlenségéről tett állításnak látni."

És:

"Darvasi prózája így egy süketszoba alaposságával zár ki minden megfontolandó gondolatot, minden valós megfigyelést, minden emberit magából. És ezt a kötetet olvasni is olyan, mint egy süketszobában ülni: először érdekes, azután idegesítő, majd nyomasztó és ilyen hosszan nagyjából elviselhetetlen.

Mindez persze nem sok újdonságot jelent, Darvasi prózájának alapjellemzői már jó ideje ezek. A kötet fülszövege pontosan fogalmaz, amikor azt írja, hogy a kötet Darvasi-novellákat tartalmaz: ezek az üres konstrukciók még leginkább a  szerzői stílust képesek reprezentálni — ami persze arról is gondoskodik, hogy a szöveg erőszakos jeleneteit végképp semlegesítse a tény, hogy azok inkább csak a Darvasi-eszköztár állandó kellékének tűnnek, mint egy másik emberrel megtörténhető atrocitásnak."

Közben a Litera két tételben köszönti az agg mestert ("Darvasi László 50!"), Berlinestül, New York-ostul, Zugostul, inkluzíve "az írás ethosza". De a Literán nem is ez a két köszöntés az igazán visszatetsző (ezért vannak a jóbarátok — de ezért van-e a Litera?), hanem Hegedűs János némelyik képe. Pl. Nemes Z. Márió tényleg csak egy gigászi hát lenne? Krusovszky egy Borsodi-reklám? (Ebből a sorozatból csak a Cserhalmi Györgyöt nagy átéléssel alakító Payer Imre tetszik.) Azt meg végképp nem értettem, hogy kerül ebbe a zömmel mégis csak költőket bemutató sorozatba a tanárosan dilettáns kritikákat író ontó Kántás Balázs, de aztán leesett: Hegedűs honlapjáról tudtam meg, hogy ő készítette Kántás egyik borítófotóját, ahogy azt is, hogy Kántás kritikát írt Hegedűs verseskötetéről. Néhány idézet ebből:

"Hegedűs János nyelvi magatartásformáit illeti, a kötet versei széles skálán mozognak a profán, sőt szleng elemekkel tűzdelt nyelvhasználat és a szakrális regiszter között. Megszólalásmódja olyan merészen[?] mindennapi, öngúnytól sem mentes[?] kijelentésekkel átszínezett, mint például »Még két konzervem van a hétre. / Ma hétfő van. Nem panaszkodom« sor [mármint: sorok] (Levél a perifériákról). De olyan kinyilatkoztatásszerű[?], hermetizmusba hajló[?] mondatokkal is találkozhatunk, mint a Kifosztva címet viselő, mindössze egysoros vers: »Hozd utánam azt a maréknyi csöndet.« [...]  Versei komor ég alatt szólnak meg, s képviseletiségük éppen abban áll, hogy nem csupán a beszélő benyomásait közvetítik, hanem szólni kívánnak mindenkihez és mindenkiért, talán mindenki nevében [és esetleg: mindenről, mindenhol, mindentyű stb.?] is. [...] Az olvasó könnyen elindulhat [vajon?] Hegedűs költészetén keresztül egy úton, a Csodavárás útján, s a kötet végére érve, a versek kínálta esztétikai élményt és önmegismerést átélve talán már a csodára sem kell annyit várnia, mint eleinte gondolná."

Hát, tényleg: ezért vannak a jóbarátok. És lám, még ötvenévesnek sem kell lenni hozzá!

Szólj hozzá!

Címkék: Irodalmi Jelen Műút Litera Darvasi László Nemes Z. Márió Závada Pál Kántás Balázs Hegedűs János Lengyel Imre Zsolt Keresztrury Tibor Payer Imre

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr94857197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása