HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • exterminador: Thomas Mann-nal kapcsolatban ne lehetne nívósan fanyalogni? Nana. (2021.11.09. 21:45) Sajtó, hibák, Weöres, madzag
  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások

Linkblog

Móricz és Kodály, Örkény és Nyirő József, meg majd Illyés

2012.10.30. 01:48 Szántó Domingo

Mostanában olvastam az októberi Alföldet, a szeptemberi Holmit és az új Műút kritika-rovatát, de a legjobb mondat a szeptemberi Hitelben volt: Bónis Ferenc "Kodály Zoltán és Móricz Zsigmond" című kiváló tanulmányában: "Azért idézzük újra [mármint Móricz Virág egyik mondatát], hogy megkíséreljük megállapítani a meg-nem-írt opera el-nem-készültének időrendjét."

Egy másik megjegyzése viszont tévedésen alapul. Móriczot idézi: "Harminc évvel ezelőtt, mikor népdalgyűjtéssel foglalkoztam, fájt, hogy a magyar népdal nem emelkedett fel a zene művészi magasságába, mint az olasz népdal. De már Bartók és Kodály ugyanakkor járták a magyar falvakat, s összeszedték a dallamokat. Mire ők a hangversenydobogóra érettekké csiszolták a népdalt, akkorára mi, az írók tudomására jöttünk annak, hogy nincs többé a nótatermő nép…, mert maga a nép nem szól bele, s nem zavarja meg további új munkájával a meglevőt. Le van zárva, be van fejezve a nép termő, s teremtő munkássága.”

Ezt tehát Bónis így kommentálja: "Ez pillanatnyi látleletnek elfogadható, de történeti fejlődésképnek nem reális. A spontán népművészet továbbélése vagy kihalása ugyanis nem áll kauzális összefüggésben a belőle táplálkozó, európai megalapozottságú művészet létrejöttével. A népművészet organikus továbbfejlődése, megváltozott szociális helyzetben, akkor is megáll vagy lelassul, ha nincs se Bartók, se Kodály. Nélkülük a népzene emléke maradéktalanul elenyészett volna a köztudatban, míg nekik köszönhetően, művészi alkotások és tudományos kiadványok formájában, tovább élhetett." A tévedés nyilvánvaló: Móricz egy szóval sem említ ok-okozati összefüggést, ő az időről beszél, vagyis Bónis a "post hoc ergo propter hoc" [0:49-től] csapdájába esik.

Még csak néhány apróság: a tanulmány szórakoztatóan és haszonnal idézi Kodályné (e néven értelemszerűen az első) szinte fillérre aprólékos háztartási naplóit, négy évvel pontosítja egy Kodály-levél keltezését, közöl egy mindaddig teljes egészében még közöletlen Móricz-levelet, illetve kiderül belőle, hogy miért nem írnak jó operalibrettót a magyar írók. Azt akár máshonnan is lehetne tudni, hogy a "Székely fonó" volt az első magyar mű a milánói Scala színpadán, de én Bónistól tudtam meg. Ja, és a cikk idézi a Nyugatból Kodály - szép, de a második felében szerintem nem találó - kultúradefinícióját: "részesét felvértezi minden eshetőségre és boldog emberré teszi mindaddig, míg a neki megfelelő életkörből ki nem lép." A vége felé érdekes a kitérő arról, hogy Kodály ceruzázva olvasott, kipécézve például több kötetben is a "kultúr-" kezdetű összetett szavakat. De tényleg sokáig lehetne méltatni a tanulmány erényeit.

A lap következő közleménye, Hegedűs Imre János  "A Nyirő-novella" című írása viszont fényévekkel gyengébb: kínosan gyenge. A lamentálás egyáltalán nem győz meg arról, hogy Nyirő érdekes. Az írás első mondatát - ettől teljesen függetlenül - szemtelennek is érzem: amikor Nyirő a nyilas parlament tagja volt, Örkény (ha jól rakom össze) zsidó munkaszolgálatosként már javában hadifogoly, szóval az én ízlésem szerint nem férnek el ilyen hézagmentesen egy novellapoétikai mondatban.

Az októberi Holmi csak tanulmányokat közöl: nagyon ijesztő. De épp Bónis Ferenc Hitel-beli írása a példája annak, hogy egy alaposan végiglábjegyzetelt dolgozat is lehet nagyon érdekes, úgyhogy majd meglátom. (Az első pillantásra legérdekesebbnek tűnő közlemény a Holmiban egyébként a - lapban egyáltalán nem szokványos - beharangozó műfajába tartozik: most nincs a kezem ügyében, de az utolsó oldalon azt írják, hogy a következő számtól kezdve egy mindeddig ismeretlen Illyés-regényt adnak ki folytatásokban.)

1 komment

Címkék: Hitel Holmi Bónis Ferenc Hegedűs Imre János

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr904878173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Intizar 2013.07.27. 02:45:32

Hát én most olvastam el ezt az írást Nyirőről. Jaj. Nem tanítottak minket olyan nagyon jól irodalomra sok évvel ezelőtt a gimnáziumban, de ilyesmit dolgozatnak el nem fogadott volna a tanárnőnk. JAJ, URAM, ENGEM BÁNTANAK. Ha tudtam volna, hogy irodalomkritikának, horribile (Partinagy szép szava) irodalomtudománynak számít az, ha az ember elmeséli, hogy író mit ír, s időként elkurjantja magát, hogy márpedig ez RETTENTŐEN tipp-topp (nochdazu még politikailag is kifogástalan)... nos akkor talán magam is e jövedelmező pályára adtam volna fejem.
süti beállítások módosítása