HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • exterminador: Thomas Mann-nal kapcsolatban ne lehetne nívósan fanyalogni? Nana. (2021.11.09. 21:45) Sajtó, hibák, Weöres, madzag
  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások

Linkblog

Alföldi üzem

2012.11.01. 21:38 Szántó Domingo

A - még októberi - Alföld mintha az irodalom hétköznapi, üzemszerű működésének lenne jegyzőkönyve. A versek többnyire épp olyanok, mint amiket a költőik mostanában írnak. Ilyenek Aczél Géza torzószótárának újabb darabjai, Sumonyi Zoltánnak Kálnoky Homálynoky-modorában írt verse, és Király Levente semmire sem kötelező, dallamos szökkenetei ("A türkiz ég tavaszt ragyog, / cukorpamacshabok suhannak / észrevétlenül kelet felé. / idő, legömbölyítve mind a tér. / Mi volt előbb, a bűn, a bűntudat? Nem érdekel. Sodorja szél nehéz teleknek / ősi álmait" - és már túl is vagyunk a felén). Ayhan Gökhan két verse se fogott meg (hogy lehet lambériát "összemászkálni"?), a "zajokat hagyott maga után a szám"  sor jó, de azért nem annyira.

Németh Zoltán történetmesélős versét én közelebb szerkesztettem volna Sumonyiéhoz, ez talán mindkettőnek használt volna. A Németh-vers története szerint a lírai én az egyetemen beleszeret egy halba, majd a kép - annak minden bizarr következményével együtt - makacsul végigvonul az egész versen. A nőstény szifók kannibalizmusának fontos szerepe van a szövegben, de a faj következő jellemvonása már kihasználatlan marad: "hogyha egy adott populációban magas a nőstények aránya, néhány nőstény – mégha korábban már »szült« is – nemzőképes hímmé alakul át. A tudósok még nem ismerik, hogy pontosan mikor és hogyan történik ez a különleges viselkedésforma. Az azonban biztos, hogy hímek soha nem alakulnak nősténnyé" (wikipédia). De azért a hal így is érdekesebb, mint az eléggé túlírt vers, aminek háromoldalnyi terjedelmét nem bírja el az alapötlet.

Vámos Miklós gyerekhangon előadott regényrészlete - nemkülönben csenevész sztorija - teljesen érdektelen, egyik bekezdés olyan, mint a másik. Kabai Lóránt (hol a "k.?") versei inkább versforgácsok (a "szaggatott vonal" pl.  így szól: "lassú, vízben oldódó álom, gyalog vagyok, nem tudok sáncolni, de látni jó - nem egyszer élünk"), a facebookos "konfekcióbáb" érdekesebb, talán nem véletlen, hogy épp az az utolós darab (így kezdődik: "vannak állpotok, olykor nyilvánosak is, nézz csak az adatlapodra, amikor pusztán leledzel"). Pál Dániel Levente verseit nem ismertem korábban, a "Prófétakör" és a "Milyen élet vagy halál vár az eszkimó asszony ágyában?" egyformán nem tetszik, de különböznek egymástól annyira, hogy megnéztem még pár másikat. Azok még kevésbé tetszenek: annyira megformálatlanok, hogy már-már kezdő költőre vallanak (ami nem áll).

Szvoren Edina most is jó: ő az, akiért mindig megveszek egy folyóiratot. Mostanában a sötétet nem olyan sötét színekkel festi, mint korábban, érdekes lesz az Alföld-novella címét viselő, még idén megjelenő új kötet. (A Műútban olvasható, nagyon érdekes atmoszférájú és sztorijú rövid írása - "Egy elbeszélés hét fejezete (részlet)" különben még érdekesebb, mint a "Nincs, és ne is legyen".)

Kulcsár-Szabó Zoltán cikke Jauß SS-múltjáról érdekes, bár nekem maga a múlt és az arra adott jaußi magyarázatok érdekesebbnek tűnnek a hellyel-közzel túlcsigázott és itt-ott nehezen követhető írásnál. Az érdekes, hogy Wolfgang Iser - vallom, egy jelentős valaki - "a '60-as évek diáklázadásaiban tetőző reformigényekben jelölte ki a recepcióelmélet létrejöttét (és gyors sikerét) lehetővé tévő legfontosabb társadalomtörténeti-politikai körülményeket". Jó az a mondat, amely szerint Paul de Man és Jauß kapcsolata "messze nem két régi és egymást vendégprofesszori meghívásokkal kényeztető bajtárs titkos szövetségét leplezi". A hajdani Orevecz Imre-monográfia emlékezetes modorosságát, minden harmadik szó idézőjelbe tevését - például "a legértelmesebb cél a tárgyalt irodalmi »anyag« értelmezési »felületének« multiplikálása lehet" -, és talán az idegen szavak túlburjánoztatását is, Kulcsár-Szabó mindenesestre kinőtte: úgy tűnik, lassan megtanul írni. (Azt azért az első idézett mondattal kapcsolatban megkérdezném: hogy lehet "körülményeket" - pláne utólag - "kijelölni"?)

Bónus Tibor Szegedy Maszák Mihályról szóló írása szép oldalvágással indul: azt mondja a hetvenes-nyolcvanas évek Irodalomtudományi Intézetéről (MTA), hogy "akkoriban még a legjelentősebb magyar irodalomtudósok műhelyének számított". Bónus az "akkoriban"-t kurziválja, pedig a "még" az igazi sértés. Aztán megjegyzi, hogy a "fiatalon elhunyt Bonyhai Gábor" és SzMM művei bizonyultak maradandóbbnak, mert a többiekéi "a pozitivista szociológia alapjaival kapcsoltak össze egy - minden strukturalista reflexiója ellenére - mimetikus-szemantikai olvasásámódot". Hogy ki volt ez a többi, kevésbé maradandó legjelentősebb, az a vonatkozó lábjegyzetből derül ki: Hankiss, Veres András, Bojtár Endre és Kenyeres Zoltán.

Rákai Orsolya Schöpflin Aladárról szóló írása érdekes. Idézi Schöpflinnek az irodalomkritkára vonatkozó metaforáját: "a botanika vizsgálhatja, miért nő a jegenyefa olyanra, amilyen, de nem állapíthat meg szabályt arra, hogy milyenre nőjön". Ehhez csak annyit tennék hozzá: azt viszont megmondhatja - sőt minden megmondás előtt el kell döntenie -, hogy szerinte valami jegenyefa-e vagy sem.

Szilágyi Sándor "Fotóművészeti alapfoglamak" című cikke hasznos a hozzá nem értőnek, aki vagyok, Szilágyi Ákos "Negatív ikon"-ja feltehetőleg jó cikk, de tőlem a dolog áll azért annyira távol, hogy már untam légyen. (Ami a képeket illeti: a címlapon közölt faágvillám jó, talán az 5. oldalon lévő kép is, de ebben a nyomdani kivitelben ez nem állapítható meg biztosan.)

Idézek néhány szót Dobos István Szegedy-Maszák Kosztolányi-monográfiájáról szóló kritkájának első bekezdéséből (az utoló is épp ilyen): nagyszabású mű, összegzés, a legteljesebb áttekintés, tudományos szakszerűség, különleges szellemi nyitottság, nyelvteremtő irodalmár, körültekintő mérlegelés, árnyalat[...]gazdagság, különös gonddal megmunkált monográfia. Később mégis mintha ironikus paródiáját adná SZMM közhelyeket is veretesen tálalni képes modorának: "Múló szellemi divatok követése teljes joggal bizonyul feledhető tevékenységnek az irodalomtörténet-írás emlékezetében. Ugyanakkor a saját kultúrában gyö­ke­rező értekező nyelv és látásmód természetességének hangoztatása is könnyen célt téveszt, ha általában az eszköztelenség hallgatólagos követelményét állítja a ma­gyar értekező elé. A nemzetközi tudományosság mércéjét szem előtt tartó napi mű­ködés sajátja a friss tájékozódás igénye, melynek megnyilatkozásait könnyen illetheti a naprakészség fitogtatásának vádja. Ami az udvarias kifejezésmód árnyalataiban kiváltképp bővelkedő angol nyelvben megszokott, az magyarra átültetve esetleg különlegesen hangozhat, de a fentiekkel kapcsolatban talán nem lehet ár­tal­mas, ha a legjobbat feltételezzük, amíg más ki nem derül, vagyis méltóságot adunk a kételkedésnek. (To give a benefit of the doubt.)" (Az utóbbi angol mondat szó szerintinek tűnő fordítása tévesnek látszik.) Bár a cikk címe: "Az újraolvasás eseménye", és a vége felé Dobos ki is mondja, hogy a Kosztolányi-monográfus "alaposan újragondolta eddig megjelent műelemzéseit", nem szól arról, hogy miben is áll az ez újragondoldás a régebbi gondolásokhoz képest, túl azon, hogy a szerzőnek "egyetlen korábban leírt mondatára sem lehet változatlan formában rá­ismerni új könyvében".

Az utolsó három kritkából G. Komoróczy Emőke írása Kelemen Erzsébet Papp Tibor-monográfiájáról inkább a tárgya (illetve a tárgya tárgya), a számítógépes költő miatt volt érdekes, Dezső Kinga recenziója (Kovács Gábor: A történetképző versidom) számomra egyáltalán nem volt az, Bakonyi István (Sebők Melinda: A Nyugat árnyékában) meg egyenesen gyenge volt. Az utóbbi cikkben arról is szó van, hogy György Oszkár kétévesen elveszettet az édesanyját, amit Bakonyi így kommentál: "Milyen érdekes, hogy a hasonlóan tragikusan elhunyt Radnóti Miklós már születésekor hasonló sorsra jutott." A mondat valóságos remeklés, úgy tartalmilag, mint stilárisan.

És akkor itt be is fejezném e blog hétköznapi, üzemszerű működésének aktuális jegyzőkönyvét.

Szólj hozzá!

Címkék: k. kabai lóránt Ayhan Gökhan Alföld Vámos Miklós Sumonyi Zoltán Szilágyi Ákos Pál Dániel Levente Király Levente Oravecz Imre Németh Zoltán Szvoren Edina Aczél Géza Kulcsár Szabó Zoltán Rákai Orsolya Bónus Tibor Szilágyi Sándor Dobos István Bartók Imre Bakonyi István G. Komoróczy Emőke Dezső Kinga

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr494883251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása