Tandori gyönyörű verse Turczi Istvánhoz a Literán. Nem bírom ki, idemásolom. A címe: "Turczim, poétád..."
Turczim, minden mi más mindenvaló,
az interpunkció a városok,
az utcarendszer, pontra pont zuhog,
és emlékünk jár jöttön, menten, össze,
vissza, hamletien és learien,
leírian írja föl, főúr, omlett,
egy sarkon leülünk, ívére sörnek,
a poharat elérintjük, legörnyed
bánatunkra egy lombos ág, mohó
eltérítéssel hagyjuk bűvölet
szeparéját, karéját és paréját
hurkakolbásznak és spenótnak.
Így ültük ki, így gyúrtuk ki a lényeg
messze híján a megbecsületet,
el-elemelgettük az ülepet,
ha hívott már-mi messze üzenet:
egy kis szél szaga, egy rím, mint a sóhaj,
vagy égen elkalandozott hajóraj,
mintha a legiszaposabb csatorna
égi járások tündér tükre volna,
játszottuk, csináltuk szegény helyét.
Minek? Minek a? Lenn a magas ég,
csáklyáztuk, bordáztattuk evezőkkel
vizét, és tudtuk, ez már csak előjel,
amik vagyunk, lakkcipőnk messze rég,
és mégse, még...se-mondjuk, kényszerét
nem ikszeljük ki-be, teljes poézis
mondatja velünk: NEM VAGY! S hogy ne?! Épp IS’.
Nem kötünk össze jelre jel magányt,
ott benn! haránt! élünk egymás iránt.
*******
De még valami. A vers címe nyilvánvaló utalás - a Tandoritól éppen agyon nem idézett - Berzsenyire. (Bár már "A megnyerhető veszteség" formája is mintha "A magyarokhoz" strófájának tördelését és szótagszámait idézte volna fel, bár most nincs előttem a kötet.) A Mailáth-óda kezdődik így: "Mailáth! poétád éneke leng feléd". Ez így egy alkaioszi sor első fele. A Berzsenyi-versre a nyelvtani formát illetően hívebben utaló "Turczi, poétád" verstanilag nem volna jó, mert a második szótag rövid, (pampa-parampam), pedig csak a harmadiknak szabad annak lennie - nyilván ez is indokolja a birtokos toladlékot: "Turczim...": pampam-parampam.
De nem azt akartam, ez majdnem (majdnem szükséges) szócséplés. A lényeg: érdemes elolvasni ezt az "elérintőleg" hivatkozott Berzsenyi-verset, amelyben olyan, Tandori mostanában íródó lírájától és egyebeitől nem idegen részletek vannak, mint pl. ez: "Engem a villitánc int már", illetve hát mindjárt az, ahogy kezdődik. Érdemes az ódát megpróbálni Tandori hangján (a filmen várjuk ki az utolsó utáni fintort is!) hallani:
Mailáth! poétád éneke leng feléd,
Nem mint a rohanó Vág, mikor árjait
A Karpatok közt zúgva szórja,
Tört jeget és köveket sodorván;
Csak mint az alkony enyhületén kalász-
Párnáján pihenő lyányka szelíd dala
Üdvezli a várt est nyugalmát
S a hegyek ormai közt mosolygó
Holdat, midőn már csend fedi a mezőt,
S a pásztorkalibák gőze a völgybe szállt.
És akkor:
Mailáth! poétád napja húnyik,
S nem ragadoz dala árja többé.