Avagy az (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont,) Irodalom(tudományi Intézet) visszavág
Itt olvasható (mert amúgy nem olyan könnyű egészben megtalálni) az akadémiai intézet teljes állásfoglalása Tormay Cécile-ről mint lehetséges – lehetetlen – utcanévadóról.
És ha már itt vagyok: jó a Hévíz jumurdzsákos számában Hufnägl Zoltán – bár nem vagyok meggyőződve róla, hogy a huszonegy éves szegedi egyetemistaként akkreditált szerző ("Ez az első közlése.") ebben a formában létezik – két verse. Illetve a Darth Vader halála inkább csak egy közepes ötlet mérsékelten szellemes megírása, de a "Csillagok háborúja" térhódítása a kortárs lírában mégis csak a hazai fanfic történetének egyik mérföldköve. A "Kierkegaard utálta" viszont tényleg jó, így kezdődik:
Kierkegaard utálta az anyját,
Ahogy én is az enyémet
Neki egy hideg dán jutott
Nekem egy meleg magyar
Kimondani is rettenetes
Anyám zalaegerszegi leszbikus volt
Sose tudd meg, milyen érzés
Meséli apám ezredjére is
Könnyes halszemeiben
Lubickol az örök bánat
Simon and Garfunkelt hallgatott
Aznap mikor anya elment
Sose tudd meg, milyen érzés
Amikor a feleséged váratlanul
Lelécel valami Marival
Mondja, és felpattint még egy sört az öngyújtójával
Később is jó, pl. itt:
Aztán Mari is lelécelt anyámtól
Ki tudja, talán valami Zsófival
Akkor már nem voltam a városban
Anyám meg inni kezdett vadul
Baltafeje lett a pálinkától
Gyakran összekevert az öcsémmel
Nem Tamás, hanem Zoli vagyok
Üvöltöttem vele a telefonban
Mert nem tudtam
hamarosan halott lesz
Lelécel valami Kháronnal
Annyit se mond heló bazmeg
