Péterfy Gergely írta a Holmi Jékelyre emlékeztető számában (405. o.):
"Ez a gép is [egy fényképezőgépről van szó] – ahogy az orsók, a blinkerek, a horgászcsizma és a Szabad Európából származó hírek a fejünkben, s a puhán, aranyszínnel szóló Schubert – elkülönített bennünket a környező világtól, a táskarádiójukból magyar nótát bömböltető, teleszkópos bottal paducozó proliktól.
A paduc volt az egyetlen hal, amit politikai, de talán csak ízlésbeli okokból nem voltunk hajlandók kifogni – a paduc az ő haluk volt, a vízparti halsütödékben izzadtan szuszogó homo kadaricusok eledele és zsákmányállata."
Karinthy Ferenc írta, a Compó című karcolatban:
"Ami a fogyaszthatóságát illeti, hadd idézzem szó szerint a magyar Brehmet: »A nyálkás compó húsa igen rossz, egészségtelen és kellemetlen ízű, emlékeztet az agyagra és iszapra, mert ilyen helyeken tartózkodik; a hús élvezete hideglelést és forrólázt okozhat. Csak a közönséges csőcseléknek való eledel...« Ezek után megsütöttük, és jó étvággyal megettük mind a kettőt; családunk, úgy látszik, a közönséges csőcselékhez tartozik. Kivéve Zsiga nevű sima szőrű tacskónkat: ő csak megszagolta és elfordult."
Az ember most aztán tényleg nem tudja, melyik itt a prolihal, és hogy kinek is hihet e téren.
