HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • exterminador: Thomas Mann-nal kapcsolatban ne lehetne nívósan fanyalogni? Nana. (2021.11.09. 21:45) Sajtó, hibák, Weöres, madzag
  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások

Linkblog

Elkösz

2015.03.11. 11:44 Szántó Domingo

A magyarnarancs.hu két kérdést tett fel irodalmároknak:

1. Ön szerint is több jelentős író alkotott a Kádár-rendszerben, mint a rendszerváltás óta?

2. Ön szerint mi volt az 1989–2014 közötti korszak öt legjelentősebb magyar irodalmi teljesítménye? Ha ezek között van olyan, amit egyértelműen a legkimagaslóbbnak tart, akkor kérjük, indokolja meg választását!

Arról van szó, hogy Tamás Gáspár Miklós a hvg.hu Spiró-interjúja után publicisztikát írt ugyanoda, és ebben azt (is) állította hogy „az 1980-as években hat hónap alatt több jelentős irodalmi mű jelent meg, mint a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban összesen”.

Ahogy a Narancs írja, ez egybecseng Réz Pál szavaival is. Szóval hogy látják ezt a megkérdezett irodalmárok.

Itt olvasható Bán Zoltán András, Kiss Noémi és Radnóti Sándor hozzászólása.
Itt meg Gács Anna, Karafiáth Orsolya, Lengyel Imre Zsolt és Selyem Zsuzsa válasza.
Itt pedig Garaczié, Kulcsár Szabóé (aki nem tudná: ez értelemszerűen Ernő, Zoltán kötőjellel írja nevét), Radics Viktóriáé és TGM-é.

Érdekes, hogy Nádasdy Ádámut (nem elütés, hanem a régies fordulatokat kedvelő TGM-nek szóló kedveskedés) nem kérdezték, pedig ő egy jóval korábbi, és csodálatosképpen ingyen olvasható ÉS-interjúban azt mondta: "Abban (...) majdnem biztos vagyok, hogy amiben most élünk, az ezüstkor." (Érdemes tovább olvasni az ezüstkori költő szavait mert Nádasdy saját magáról is beszél.)

Ez a vita tulajdonképpen egy vicc, ám nem rossz, s mint ilyen, szórakoztató. Érvelni ilyen csekély terjedelemben, ahogy Leonárd ma szíves szóbeli közlésében rávilágított, nem lehet. Vagyis amelyik kis lovag szebben mondja a magáét, az lesz az én Cyranóm. (Ami relatív győzelem, mert nem biztos, hogy teljesen meggyőz az igazáról.)

Eleve visszautasítani az ilyen kérdésfeltevést szerintem értelmetlen. Kulcsár-Szabó (a kötőjeles, a Zoltán) hivatkozik – a vitától értelemszerűen teljesen függetlenül, sokkal korábban készült konferencia-előadásában – Terézia Mora Narancs-interjújára, ahol is az írónő azt mondja a kortárs irodalomról: "Igazából nem sok minden van, amit el tudok olvasni." Ezzel nem lehet vitatkozni. Nem lehet azt mondani, hogy de igen, tudsz.

Garaczi téved, mert amikor azzal kezdi, hogy "A Homérosz jobb szerző, mint Franz Kafka típusú kijelentéseken lehet lamentálni, vidulni, ábrándozni, felhorgadni, keseregni, meghökkenni, mélázni, bosszankodni, egyet nem tanácsos: komolyan venni őket", azt nem veszi tudomásul, hogy TGM szerint – leegyszerűsítve – nyolcvanhatban több Iliász jelent meg, mint a rendszerváltozás óta megjelent Kastélyok száma. Vagyis lehet, hogy Homérosz és Kafka nem érhető össze, de vannak-e ma Kafkáink? (Akiket aztán már persze nem mérhetünk össze Homérosszal.)

Kulcsár Szabó ott téved, hogy Oravecz verséről azt írja: "ez a hangnem/dikció sem következett a líratörténeti előzményekből". Ugyan mi? Nem az ilyen felsorolást hívják priamelnek? (Az angol wikipedia-oldalon Szapphóval kezdődnek a példák, aki azért mégiscsak inkább előzménye Oravecznek, mint mondjuk követője.)

Radics Viktóriának igaza van abban, hogy "Van olyan, hogy »enjambement»«. Sok jelentős magyar író, költő, esszéista, irodalomtudós és kritikus pályája áthajlott az egyik rendszerből a másikba, anélkül, hogy ettől süllyedt/nőtt volna a művek színvonala." De itt nem erről van szó, hanem arról, hogy a mai harmincas-negyvenesek megírták-e már saját pályájuknak azokat a korszakos főműveit, amiket az akkoriak a hetvenes-nyolcvanas években megírtak. Szerintem nem. Nem akkora műveket, nem annyit és talán nem annyian.(Radics Viktória ötös listájáról egy tétellel értek egyet, és két másik szerzőtől más könyvet mondtam volna. Mindegy, a lista már a rossz vicc kategóriája.)

TGM kicsit túl sokat hadonászik, de elgondolkodtató. Tegnap e blog egyik barátja azt mondta, van a hozzászólásban egy mondat, amit nem mindenki tud dekódolni: "Ezen nem segít, hogy ép formaérzékű költőnőnek a régi Nők Lapja színvonalát alulról súroló novellácskáit klasszikus chef d’œuvre-ként aposztrofálják. Nem sajnálom tőle a sekélyakéjt, de nem vigasztal." Hogy kiről szól. Tóth Krisztináról. De igazságtalan, mert az írótól a részleteiben kivétel nélkül máshol közölt "Pixel"-t szokták kiemelni, nem pedig a Nők Lapjá-s írásokat jócskán tartalmazó, érdemein tényleg messze túl becsült "Hazaviszlek jó?"-t. (A két könyv közti különbséget tökéletesen írja le Lengyel Imre Zsolt Pixel-kritikájának első mondata: "Tóth Krisztina harmadik prózakötetét egy holokausztról szóló történet nyitja, azonnal nyilvánvalóvá téve az olvasó számára, hogy a Pixel ambíciói jóval nagyobbak felhőkön játszadozó űrkutyák és űrcicák megörökítésénél.") Mellesleg a "Pixel" szerintem sem remekmű, ellentétben a "Vonalkód" egyik-másik novellájával és a "Magas labda" számos versével.

De nem akarom végigvenni az összes hozzászólást, csak annyit jegyzenék meg, hogy Kiss Noéminak az első kérdésre adott válasza ezzel a mondattal kezdődik: "Nem gondolom így." (Értsd: "I don't think so.")  Karafiáth Orsolya is rögtön a tárgyra tér, de ő magyarul: "Szerintem nem."

Ez a stílus dolog egyébként érdekes. Ma, amikor egy rutinosabb netes kommentelő is jobban ír, mint a – benchmarknak persze teljesen használhatatlan  Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata en bloc (na jó, kiszámoltam, 89%-a), megdöbbentő, hogy irodalmárok milyen stílusban nyilatkoznak a tárgyukról. Az Alföld fentebb már említett márciusi számában például egy világirodalmi konferencia előadásai olvashatóak, a cikkek általában nagyon informatívak, de sok bennük a nyelvi igénytelenség.

Báder Petra szövegében pl. ilyenek vannak:
"Vagy a fiatalok inkább a fantasztikum világa mellett voksolnak"? – "világára voksolnak" helyett.
"Nem mehetünk el a chilei Roberto Bolaño (1953–2003) neve mellett" – elmenni vki neve mellett?
"Az ide tartozó javában fiatal szerzők" – gyanítom: "javarészt" helyett.
"a nagyvárosi mindennapok helyeződnek a középpontba" – "kerülnek a középpontba" helyett.

Kulcsár-Szabó Zoltánnál:
"A tavalyi évben" – "Tavaly" helyett.
"Csak a tudatosított/belsővé tett (innegewordene) szó nyújt védelmet az emlékezet nélküli mindennapi nyelv elől" – "véd meg a minednnapi nyelvtől" vagy "nyújt védelmet a mindenapi nyelv ellen" helyett.
"az ezredvégi lírikus számára a test vagy akár az élet demitizált fogalmainak újrafelfedezése kínál vezérfonalat a korai és kései modernség poetológiai hagyományainak kritikai felülviszgálata számára" Számára, számára, számára.

Érdekes egyébként összolvasni egyik-másik előadást a Narancs vitájával. Goretity József szerint például egy orosz irodalomtörténész az "új realizmus"-sal kapcsolatban "szóvá teszi az írói fantázia hiányát, a redukált, szegényes nyelvet, a publicisztikai jelleget is."

Hát akkor itt most ennyi, szevasztok!

2 komment

Címkék: Tamás Gáspár Miklós Spiró György Alföld Bán Zoltán András Radnóti Sándor Élet és Irodalom Magyar Narancs Tóth Krisztina Gács Anna Selyem Zsuzsa Lengyel Imre Zsolt Oravecz Imre Karafiáth Orsolya Nádasdy Ádám ÉS Goretity József Radics Viktória Kulcsár Szabó Ernő Kiss Noémi Réz Pál Báder Petra Kulcsár-Szabó Zoltán Terézia Mora

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr527259107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vargarockzsolt 2015.03.12. 20:38:56

Jelentős vers-e Ágh Istvántól a Végül a rétisas? Erről szólt - többek között - a Folyóméter első blogbejegyzése. A Hitelben jelent meg a vers, és ennek kapcsán így "hadonászott" Szántó Domingo:
"Egyébként az ilyen verseken lehetne szemléltetni, hogy milyen ostobaság is a valaha népinek, illetve urbánusnak nevezett ízlésirány - mindkettőnek a kisebb kapacitású teoretikusai általi - szembeállítása, miszerint az előbbi korszerűtlen, az utóbbi meg súlytalan." :)

Innen indult a blog 2010-ben vagy volt előzménye?

TGM cikke egyébként jó cikk, mert provokatív, és sikerült felhergelnie vele az "urbánus" irodalmárokat, állítása viszont nettó baromság.
Ki döntheti el, hogy "vannak-e ma Kafkáink"? Én, én, én, az olvasó. Mit kell ezen gondolkodni? :)
A kritizált hozzászólók többségükben legalább írtak egy-egy listát. Amihez nekik, olvasóként, joguk van. :)
süti beállítások módosítása