HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások
  • vargarockzsolt: "kíváncsi vagyok, mikor készül film Tóth Krisztina-prózából, mert nagyon alkalmasnak látszik rá" M... (2015.03.12. 21:36) Testtörténetek
  • vargarockzsolt: "az ilyesmi többnyire érdekes, ha éppen nem dögunalmas" - ez talán nem jelentős, de maradandó (2015.03.12. 21:16) Kritikuskritka

Linkblog

Egy búcsúzás

2015.03.18. 09:24 Noshát Ernő

 

Miután e blog szerzői budapesti ösztöndíjuk lejártával hazatértek Kiotóba, hogy ott családjuk kívánságának megfelelően annak rendje s módja szerint férjhez menjenek, a Holmi is kihajózott Szürkerévből. Ez ügyben Takáts József esszéje, A Holmi dicsérete az ÉS 2015. február 20-i számában kötelező olvasmány.

Takáts alaposan körüljárja, hogy a folyóirat milyen önképet vázolt föl magáról (már önmagába az, hogy egy mai magyar irodalmi folyóirat markáns önképpel rendelkezzék, sajnos egyáltalán nem magától értetődő). A Holmi számos erénye közül a legnagyobbnak „a magyar irodalom folytonosságának biztosítását” és „a felejtés megakadályozását” tekinti, különös tekintettel a hagyatéki anyagok – naplók, levelek – közlésére. „Félő – írja –, hogy a Holmi nélkül tovább rövidül majd a kortárs irodalom emlékezete. De mindez nem jelenti azt, hogy a Holmi maradi lett volna. Épp ellenkezőleg, modernista volt: a modern kultúra nagy magyar hagyományaihoz ragaszkodott.” Hozzáteszi ehhez, hogy „a Holmi kortárs irodalom nagy folyóirata volt, Petri kései verseié, Az angol lobogóé, A táborok maradandósága című előadásé, Mándy kései novelláié, a Londoni mindenszenteké, Rakovszky Zsuzsa Hangok-ciklusáé, a Sinistra körzeté, Lator László Mert szomjúhozva, mert kétségbeesve című költeményéé, és így tovább. Ilyen volna a bronzkor? Akkor ide nekem gyorsan azt a bronzkort!” Az esszé zárlata a búcsúzásé: az 1989-ben indult Holmi egyidős a rendszerváltással, és alig valamivel ért meg magasabb kort a harmadik köztársaságnál. „Azt hiszem – fejezi be írását Takáts –, elsősorban azok folyóirata volt (ilyen olvasó vagyok én is), akik egyszerre ragaszkodtak a magas kultúra legendáihoz és a liberális demokráciához.”

Mindehhez nincs sok hozzáfűznivalóm. A magyar irodalmi kultúra továbbra is folyóirat-kultúra, de a Holmi kiválásával ez a szcéna nyilvánvalóan átrendeződik. A legnagyobb veszteséget (szerintem) azon a téren szenvedjük el, vagy fogjuk elszenvedni, amit Takáts József „a felejtés megakadályozásának” nevezett. Ne legyen igazam.

Majd meglátjuk persze, de addig is tessék olvasni. Például Szvoren Edina Dánék című, egészen pazar novelláját a Hévíz 2015/1. számában (abban, amelyiknek Tar Sándor van a címlapján), vagy a nyúlfarknyi Doderer-remekművet az új (márciusi) Jelenkorban (Hóvihar, fordította V. Horváth Károly).

Szólj hozzá!

Címkék: holmi rakovszky zsuzsa mándy iván bodor ádám lator lászló doderer Élet és Irodalom Hévíz Petri György Jelenkor Szvoren Edina Takáts József V. Horváth Károly

A bejegyzés trackback címe:

http://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr97280075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu