HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások
  • vargarockzsolt: "kíváncsi vagyok, mikor készül film Tóth Krisztina-prózából, mert nagyon alkalmasnak látszik rá" M... (2015.03.12. 21:36) Testtörténetek
  • vargarockzsolt: "az ilyesmi többnyire érdekes, ha éppen nem dögunalmas" - ez talán nem jelentős, de maradandó (2015.03.12. 21:16) Kritikuskritka

Linkblog

talán hogy minden a legközelebb legyen valamihez

2010.10.20. 23:23 Szántó Domingo

Ágh István, ahogy öregszik, egyre jobb költő lesz. Az októberi Hitel lényegében az ő versével kezdődik (a poszt óta már az archívumban: www.hitelfolyoirat.hu/dl/pdf/20101103-62928.pdf). Azért csak lényegében, mert az első közlemény egy lila ködevés az alkotmányozás mitológiaelméleti hátteréről. (Efféle odavetett mondatokkal: "Be kell látnunk, hogy a jogállam is egy mítosz.")

A "Végül a rétisas" hosszú, két oldal, hetven-nyolcvan sor, és nagyjából az az alaphelyzete, hogy miután az idősebb generáció túladott a vidéki házán, a gyerekek nemzedéke mostanában vásárol (máshol) vidéki ingatlanat magának. A vers nem nosztalgiázik, nem mereng, hanem megmutatja az emlékezet működését. (Ez egyébként nem mindig erős oldala a Hitelnek, ugyanebben a számban van egy cikk Arad környékéről. Az alapszituáció, hogy egy - egyébként Esterházy-stílushatástól sem mentes - bús magyar a dákok(!) által összerszart vonatokon járja a vidéket. Olyanok vannak benne, hogy a román pünkösdisták 1990 óta "nagyon elszaporodtak" - mint a kártevők -, meg hogy a magyar katolikusok arra tanítják az övéiket, hogy "szeresd a sajátod, és tiszteld a másikét" - ami azért éléggé torzított formájú Jézus-idézet. A Fiume-cikk viszont mértéktartó és informatív.)

Szóval az Ágh-vers nagyon jó. Van egy ilyen sora: "talán hogy minden a legközelebb legyen valamihez" (mármint hogy ezért épült minden melléképület, fészer, szín, pajta egymás mellé): nincs a sorban egy főnév vagy rendes ige sem, csak névmások, meg viszonyok bizonytalan kifejezése. A vége aztán egy 1944-es légiriadó felidézése, de ezt nem érzem szervesnek, leesik az addigiakról.

Egyébként az ilyen verseken lehetne szemlélteni, hogy milyen ostobaság is a valaha népinek, illetve urbánusnak nevezett ízlésirány - mindkettőnek a kisebb kapacitású teoretikusai általi - szembeállítása, miszerint az előbbi korszerűtlen, az utóbbi meg súlytalan.

1 komment

Címkék: hitel ágh istván végül a rétisas

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr792387475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.