HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások
  • vargarockzsolt: "kíváncsi vagyok, mikor készül film Tóth Krisztina-prózából, mert nagyon alkalmasnak látszik rá" M... (2015.03.12. 21:36) Testtörténetek
  • vargarockzsolt: "az ilyesmi többnyire érdekes, ha éppen nem dögunalmas" - ez talán nem jelentős, de maradandó (2015.03.12. 21:16) Kritikuskritka

Linkblog

Off - Mouffe

2011.01.19. 08:35 Szántó Domingo

Ez inkább komment, nem igazi poszt, de addig is.

Egy kedves barátunk, aki e sorok írójánál rutinosabb blogger, és a szélesebb médiát elvibb öleléssel dédelgeti, a távoli Dániából tartja ujjbegyét a hazi folyóiratok jelen vérkeringetésén. Ezt írta privatim, a Carl Schmitt-cikkről írt bejegyzésre:

Chantal Mouffe (...) egy jeles Habermas-kritikus (pontosvesszőt tennék ide de nem találom):, alapjaiban kérdőjelezi meg Habermas nézeteit, melyek szerint a politika voltaképpen diskurzus, aminek célja a konszenzus elérése. Mouffe szerint a politika olyan érdekek közötti ellentétnek a kezelése, amelyek nem juthatnak közös nevezőre. És ha ezt nem ismerjük el, vagyis feltételezzük, hogy valahogy mindenképpen egyetértésre juthatnak a felek, az azért nem jó, mert így kizárjuk a játékból azokat, akik ezzel nem értenek egyet. Szóval üres "konszenzusok" fognak születni, olyan megoldások, amik voltaképpen csak egy szűk réteg érdekeinek kedveznek.

Szerintem ebben van valami, viszont Mouffe sem tud igazán jó megoldást. Ő azt mondja, hogy a politikának "agonisztikus" eszmecserének kell lennie, ahol a felek tisztában vannak vele, hogy a.) nem létezik objektíve legjobb megoldás, b.) egyáltalán nem biztos, hogy bármilyen egyetértésre lehet jutni szembenálló feleknek, és c.) viszont a felek "ellenség" helyett "ellenfélnek" tekintik egymást.

Ami nekem kicsit ilyen fából vaskarika-megoldásnak tűnik, végül is abban ő is meg Habermas is egyetért (szerintem), hogy valamilyen minimális szintű egyetértés mindenképpen kell, hogy legyen a felek között, mert ha nincs, akkor a konfliktusrendezés módja a háború, vagy hát: erőszak. Habermas szerint az egyetértés minimális szintje többet magában foglal, Mouffe szerint kevesebbet, de voltaképpen ennyi a különbség.

Mouffe azzal keltett feltűnést, hogy Schmitt műveire is támaszkodott, ez utóbbi viszont aztán tényleg radikalizálta a politika fogalmát: a politika szerinte nem arról szól, hogy felek egymással beszélgetve megpróbálnak valamiféle közös megoldást találni, hanem arról, hogy különböző érdekcsoportok eldöntik, hogy ki az ellenség. Voltaképpen háború, csak nem fegyverekkel.

Szólj hozzá!

Címkék: schmitt habermas mouffe

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr402594987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.