Hogy kerülhet fel egy kortárs lírikus a Index címlapjára? Így: Vízbe fulladt egy magyar férfi Ecuadorban. A barátnőjével fürdött, elragadta egy hullám, holttestének keresését a dagály és sok cápa nehezíti. Málik Roland 35 éves volt.
Az egészben még külön szomorú, hogy az Index ezt a Bulvár rovatban hozza. Gondolom, azért, mert a cikkben szerepel cápa is.
Málik Roland verseit nem ismertem, bár pl. a Műútban is publikált. Ez a Másnap a dűnén című verse például nagyon tetszik, érdekes a nevesített ismerősöknek ez a katalógusa (ebből a zsánerből Karinthy Karácsonyi karéneke a nagy kedvencem).
Közben a Málik-vers hangjában - metaforáiban? - van valami a Quimbyéből, ami pedig érdekesen emlékeztet Ladányi Mihályéra, bár lehet, hogy az egész csak afféle családi hasonlóság, az egyik hasonlít a másikra meg a harmadikra is, de ezek egymásra, közvetlenül, nem annyira.
Ladányi: Hold
Neonok közt feljött a Hold,
vacsoraszaggal száll a szél.
Távol az utca véginél
egy fáradt verkli döngicsél.
Bérházak sűrű árnyai
nem rejették varázsod el.
Megfelezzük az egy cigit.
Éjfélre már nálam leszel.
Mi úgy találtunk egymásra,
mint a házra, ki hazaér.
Éhes lelkünkre süt a Hold,
ez az égi zsíroskenyér.
Quimby: Don Quijote ébredése (az elsők két versszak)
Hajtogattam a kukák mögött egy álmot
egy kerthelyiség félreeső részén.
Eldugult piszoárban vitorlázok
sapkám a hold, fésűm a szél.
Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok
fojtogató bűntudat emészt.
A szívek szemétdombján kapirgálok.
Szeretni, Istenem, milyen nehéz!
Málik Roland: Másnap a dűnén (az eleje)
Nyár van,
nem is tudom,
itt iszom
fehér damaszton,
mint egy rossz halál,
pedig a ringó élet
ma forró aranyban futtatja magát.
...
Elmászkáltam a délelőttöt,
tényleg nem volt hova lennem,
s csak arra ügyeltem séta közben,
el ne aludjak közben — csoda hát,
hogy a gyerekkor ösvényein
míg ideértem, elfáradtam
a járó férfizenében?
A versből különben ezek a sorok teszenek a legjobban:
... nem tudom,
nélkületek mire jutottam,
minek lettem a bábja,
mit akar velem az élet
netovábbja —
