HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások
  • vargarockzsolt: "kíváncsi vagyok, mikor készül film Tóth Krisztina-prózából, mert nagyon alkalmasnak látszik rá" M... (2015.03.12. 21:36) Testtörténetek
  • vargarockzsolt: "az ilyesmi többnyire érdekes, ha éppen nem dögunalmas" - ez talán nem jelentős, de maradandó (2015.03.12. 21:16) Kritikuskritka

Linkblog

Költészet és valóság

2011.02.06. 08:01 Szántó Domingo

Garaczi "Arc és hátraarc" című könyvéről közöl recenziót a decemberi Tiszatáj (a 86. oldaltól). Bod Péter Ottlikkal olvassa össze a katonaságról szóló könyvet, és regisztrálja a hasonlóságokat. Utánamegy néhány dolgonak, például hogy mikor nyílt a budai Skála, mikor született Garaczi, melyik laktanyában katonáskodott, melyik főiskolára járt, majd amikor látja, hogy ezek az tények összhangban vannak a könyv egyes adataival, ezt mondja: "Ha ezeket az egyezéseket még mindig a véletlenek számlájára írnánk (aligha tehetjük meg), akkor a regény egyfelől ismét az életrajzi tények, másfelől – a szándéka szerint – a fikció világához tartozó szövegrészek furcsa egybeeséséről árulkodik."

Furcsa? Mi? Hogy az író nemcsak olvas, hanem él is? (Ellentétben, legalábbis 1980 óta, szegény Roland Barthes-tal.) Nem inkább az a furcsa, hogy az irodalmat más irodalmi művekkel összeolvasni illő, üdvös, méltó és igazságos, de ha valami élettény feltűnik a könyvben, és az olvasónak erről is eszébe jut valami, arra a modern irodalomtudomány durcás művelői rögtön "Nem ér!"-t kiáltanak?

Nem úgy van ez, hogy műve válogatja? És mondjuk az "Elbocsátó, szép üzenet"-élményünket gazdagítja az, amit az Ady-Léda viszonyról tudunk, míg "Az anyám tyúkjá"-hoz nem sokat ad hozzá az az információ, hogy a gazdasszonyt Hrúz Máriának hívták?

Az "Arc és hátraarc" szerintem különben kiválóan működik az "Iskola a határon"-referenciák nélkül is, mert lehet, hogy itt is, ott is van egy-egy élményeiről írásban beszámoló szereplő, aki egyszer csak meg is szökik, de hát a "Világos vezér g5" a sakkban is annyifélét jelent, ahány játszmában lépik.

Garaczi könyve egyébként tetszik, bár nekem a sorozatból a "Pompásan buszozunk" a kedvencem, egyszerűen mert önfeledtebb, derűsebb, miközben nem kevésbé okos.

1 komment

Címkék: garaczi ottlik tiszatáj bod péter

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr162640799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

féloroszlán 2012.01.27. 10:54:51

Egy indiai kisfiú jut eszembe, aki hat évesen kétségbeesetten ült haverja szüleinek reggelizőasztalánál mert nem látott a terítéken vajazó kést (egyszerű kés volt a tányérja mellett): Where is the butter knif? Az anyuka improvizált és elővett egy halkést. Hátha attól megnyugszik a gyerek. Dubaiban meg kézzel kenik. Így szokták meg. Erről jut eszembe: ez nem ér! ...hogy ennyire koreografáltak azok a mozdulatok, melyekkel "a" műhöz nyúlni "illik". Na mindegy, spongya rá. Úgy is hiába integetek, hadonászom Domingónak, hogy hahó, itt egy félig oroszlán, félig ember leült az asztalhoz és vajazni szeretne, akár praclival is – az ítészek elcsenték a buttert az írók asztaláról. Bárakár össze is tolhatnák a két asztalt – vagy mégse?