Az Ókor legújabb száma részletesen foglalkozik Horatiusszal. Hegyi W. György cikkének két bekezdése feltűnt az Irodalmi Jelen oldalán is. A cikk nagyon érdekes. Aki eddig nem tudta volna, hogy Maecenas, Horatius barátja és pártfogója nemcsak mecénás volt - mondjuk Augustusnak valamiféle kultuszminisztere -, hanem annál sokkal több - modern párhuzamoknál maradva: talán valamiféle consiglieréje, mint Michaelnek Tom (balra), vagy kabinetfőnöke, mint Bartlet elnöknek Leo McGarry (jobbra) -, annak ezentúl nincs mentsége.
Milyen ember volt? A cikkből kirajzolódó figura (kivételes diplomácia érzék, a nőiességig elpuhult külsőségek, illetve egyrészt etruszk királyi ősök, másrészt viszonylag alacsony társadalmi rang a római eliten belül) olyan, mintha Nixon és Ford külügyminisztere Elton John lett volna (igaz, Kissinger képességeivel és cinizmusával).
A cikknek se az eleje, se a vége nincs fenn az oldalon - voltaképp a közepe sincs -, úgyhogy ezek közül legalább a végét idemásolom. Aki többet akar, vegye meg a lapot (1600 Ft-ba kerül, mint valami extrasznob életmódmagazin), vagy várja meg, míg felteszik a cikket az Ókor oldalára.
Szóval a vége: "Maecenas a polgárháborúk világához tartozott, képességei, ambíciói, habitusa a rendkívüli helyzetek megoldásához, önálló cselekvéshez illettek. Egy széteső és valami új születését ígérő világban, úgy tűnik, elemében volt. De — mint tudjuk — Augustus új rezsimje a köztársaság végének utált, kényelmetlen tógáját vette vissza magára: a helyreállított res publicában már újfent nem lehetett leengedett tunikában intézkedni."