HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások
  • vargarockzsolt: "kíváncsi vagyok, mikor készül film Tóth Krisztina-prózából, mert nagyon alkalmasnak látszik rá" M... (2015.03.12. 21:36) Testtörténetek

Linkblog

"Lemókusozott" (A hónap interjúja)

2011.11.24. 17:43 Szántó Domingo

Nem Nagy Józsefé a hónap interjúja cím, már csak azért sem, mert az ő cikke novemberben jelent meg, Láng Zsolté pedig még októberben.

Nem tudom, mi ez, az Írók Boltjában csak a májusi Látó kapható, a neten mindenesetre fenn van az októberi. Nem rossz Papp Attila Zsolt "A belső ruhatár" című verse, ahogy jó Potozky László néhány hangulatos groteszkje, pl. a "A pókság viszontagságairól" is. Kissé mellbevágó Nyerges Gábor Ádámtól az "Egy másik himnusz a szerzőhöz". (A vers olyan, mintha egy elutasító szerkesztőhöz vagy kritikushoz lenne írva: "Ön most már huzamosabb ideje azt tagadja meg, amit kér"). Jól indul a "70°": "most úgy iszom / hogy új izom / kell ehhez a torokban / nem hibáztatom / csak megáztatom / sörökben meg borokban", és jól ér véget a legjobb darab, a "Himnusz minden egyéb dologhoz":

Ó, Minden Egyéb Dolog,
rád, hogyha darabokban gondolok,
sem érlek fel, csak alig,
hogy beláthassak néhány csavarig –
ugye, ha majd mindenki kipurcan,
lesz némi protekció,
hogy jobban essen, mint ahogy puffan?

Tetszenek Tóth Ágnes pontos, sűrű kis novellái (vagy a talán túlságosan is poénra kihegyezett, kiflivég - az is kifli - értelmében vett novellavégei), főleg "A legszebb vonat". A "Sípocska" kevésbé, a néhol nagyon gyenge "Tavaszi túra" sokkal kevésbé (részlet az eleje tájáról):

"Örülök, hogy végre szilárd talaj van a fenekem alatt, és nem a benzingőzt szívom, hanem a határ határtalan illatát [ez nem olyan jó]. Ettől aztán el is bódulok, mint aki kiürült hordóból próbálja kiszívni a bort. [ez jó]

Hullámzik a vetés meg a kedvem. A vetésről csak sejtem, hogy zab, a ked­vemről viszont tudom, hogy zabos [ez nagyon nem jó]."

Jó Markó Bélától a "Csak hatvan", főként a vége, és a "Magyarkert", ennek főleg az eleje:

A magyarkert
nagyon magyar,
itt legfagya-
labb a fagyal.

Magyarkertben
minden formás,
s mérsékelt a
formabontás.

Magyarkertben
magyar rigó:
magyarnak len-
ni jó, mi jó!

De a legjobb a Markó Bélóval (jav.: Bélával), a neves olasz költővel készült interjú. Illetve ez nem is interjú, hanem Láng Zsolt pastiche-a (azt hiszem, az írás jó példája a pastiche-nak, mert pl. semmiképpen sem tisztán paródia), szóval a Látó nagyon szellemesen emlékezik meg az egykori politikus és állandó költő hatvanadik születésnapjáról. A cikk oldalán egyszerűen elkerülte a figyelmemet, hogy Láng Zsolt az írás szerzője, csak ezt láttam: "Markó Bélával Szabó Viktor Máriusz beszélget". (És rögtön elkezdtem olvasni a szöveget, úgyhogy azt se láttam, hogy "Az élet értelme" című interjú 2051 szeptemberében készült.) A beszélgetés furcsán indul, de azt hittem - hiszen nem a papír lapot olvastam, hanem a netes szöveget -, hogy csak lemaradtam valami információról, és egy középiskolás pályázat nyertese beszélget Markóval, nem akarom hosszan idézni, katt a linkre!

A felállás nekem csak "Ungvári Zrínyi Imre" 2014-ben megjelent tanulmányának idézésekor lett világos, úgyhogy ezt a - szerintem szép - korábbi részt még direkt interjúnak olvastam:

MB: Nos, megszülettem 1951-ben, egy székely kisvárosban. Csak akkor születhettem volna máshol, ha másnak a gyermeke vagyok. Lehettem volna másnak a gyermeke? Nem. Mert az a valaki már nem én volnék. De ha máshol, mondjuk Bukarestben születek, mert sok székely élt ott akkoriban, vagy éppenséggel Buda­pesten, ahova a háború végén elsodródtak néhányan a szülőföldemről is, akkor is más ember lettem volna. Igaz, ugyanebben a bőrben. De ez sem biztos, mert ahogy kutya hasonul a gazdájához, az ember is hasonul a környezetéhez. Vannak Buka­rest-arcú és Budapest-arcú emberek. Megfigyelte?

A "beszélgetőpartnerek" Tőkés Lászlót is emlegetik ("amikor már nem álmodtam neki, akkor ő sem tudott mihez képest merésznek lenni"), de a Szőcs Gézá-s rész talán még jobb: "halála előtt felhívott, és kérte, bocsássam meg, amiért egyszer lemókusozott. Jó költő volt."

4 komment

Címkék: látó láng zsolt markó béla papp attila zsolt szőcs géza nagy józsef nyerges gábor ádám potozky lászló

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr723408973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szántó Domingo 2011.11.25. 04:01:50

@nyergesg.á.: Nincs mit, én kösz a jav., már jó.

lowlander 2011.11.25. 05:03:10

Sziasztok!

Messze "innen" él ez a költő meg ez az író, tudom, de azért járjon ki nekik a "rendes" nevük.
Persze lehet, hogy a lato.ro-n írták rosszul Papp Attila ZSOLT vagy POTOZKY László nevét, és ezesetben nekik kellene szólnom, de most lusta vagyok odanavigálni - meg aztán nem is hiszem, hogy ők a hunyók.

Jókat!

Szántó Domingo 2011.11.25. 06:32:44

@lowlander: Én rontottam, kösz, bocs, jav.
süti beállítások módosítása