Gálffi László hang-alteregója a Literán ajánlja Benda Balázs (1965-1992) útinaplóját a Jelenkorból. Én ki nem állhatom a nemzedéki prózának azt a haveri-giccses vonulatát, amelyik azt próbálja rekonstruálni, hogy milyen volt '87-ben a kerthelyiség ragacsos zöld bádogasztalának a tapintása a Kopaszi-gátnál, és ez iránt az autóstoppos, "Párizs alulról, 1992-ben" sztori iránt sem volt túl nagy bizalmam. De sok jó dolog van benne - bár ha egy ilyen szöveget ma nyújtana be valamelyik laphoz egy fiatal szerző, nem hiszem, hogy tárt karokkal fogadnák a szerkesztők (a végétől eltekintve). Az útinapló persze valószínűleg nem is a közlés közvetlen szándékával íródott.
A délszláv háborúból épp németországi szabadságra utazó veterán ("6 hónap háború, 2 hét szabadság.") elbeszélése egy terhes nő rafinált meggyilkolásáról borzalmas, a dél-vietnámi párhuzam döbbenetes. Az ilyen mondat ebben az összefüggésben már meg se kottyan (ne feledjük, még jócskán a "Vészhelyzet" előtti időkben járunk: "Meg, láttam-e én már, tudom-e, milyen kicsi sebből mekkorára szökik fel a vér, gránát ütötte egycentis sebből négy méterre, komám, sprickolt, mint a Dugonics-téren a földieső".
Azt nem tudom komolyan venni, amikor három félig-meddig csövezéssel töltött nap után ezt olvasom: "érzem ezt a várost, és befogad, ha gondolkodom és messze járok, békén hagy - hogy mire elszomorodom, megvigasztalhasson." Biztos az is benne van ebben, hogy én nem éreztem még egy várost sem így (bár éppenséggel csatatéren sem feküdtem még hercegként haldokolva), de ennek valahogy nincs meg a fedezete a szövegben. Plusz a központozás sem segíti az értést. A "Sok Chagall-utánérzés és pár jó kép" mondat stílusa is eléggé felvettnek tűnik.
De vannak ilyen jó megfogalmazások is, mint ez (a végén): "Idősb faszi, aranykeretes szemüveg, ősz bajusz, és kövér, mint más kövér ember", vagy ez, amelyik egy fekete fiúról szó: "egy holland lányt fabrikál maga felé." A vége felé a kokainos nap és a tenger leírása úgy jó, ahogy van, belejött.
A lapban az útinapló előtt recenzió van Benda Balázs Keresztesi József, Müllner András és Szegi Amondó által összerakott kötetéről, ha látom, biztos belenézek a könyvbe.
