HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • exterminador: Thomas Mann-nal kapcsolatban ne lehetne nívósan fanyalogni? Nana. (2021.11.09. 21:45) Sajtó, hibák, Weöres, madzag
  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások

Linkblog

Régebbi Új Források

2012.04.11. 13:17 Szántó Domingo

Az Írók Boltjában ingyen elvihető volt néhány korábbi Új Forrás-szám, hát elhoztam egy-egy példányt. A lap alighanem a fényes diadal esélyével pályázhatna a legegyenetlenebb színvonalú folyóirat díjára.

A 2010. 8. számban (a 49. oldaltól) Tóth Krisztina-összeállítás van. Juhász Attilának a "Magas labdá"-ról szóló kritikájából hiányolom a formátum felismerését: hogy micsoda bődületes versek vannak a kötetben (Csak két példa: "Esős nyár", "A világ minden országa"). Szerintem ezzel a kötettel Tóth Krisztina olyan magaslatokra érkezett, ahonnan nem vezet út feljebb, mármint abban az értelemben, hogy nem lehet meghosszabbítani az eddig megtett utat felfelé, mert ezt az anyagot az eddigi eszközökkel már nem lehet szebben, jobban, felkavaróbban feldolgozni. Kíváncsi is vagyok, hogy hogyan tudja újrakezdeni költőként. (A lapban közölt, "Élfény" című kis vers nem tetszik, igaz, nem is Tóth Krisztiná-s). Cseke Ákos írása a "Vonalkód" egyetlen novellájáról, a "Hideg padló"-ról szól (az eleje itt), ami nem aránytévesztés, mert ez szerintem a magyar novellairodalom egyik tökéletes remekműve. Cseke sokfélét ír, kissé túlteng benne Dante és Chrétien de Troyes - akkor már sokkal inkább a Sofia Coppola "Elveszett jelentés" című filmjéhez fűződő kapcsolatot kéne kibontani, és nemcsak azért, mert az is Japánban játszódik, hanem a hűvös (megkockáztatom: hideg) melankóliája, és egészen különleges tempója miatt, amelyekben a novella is osztozik. Radvánszky Anikó kritikáját a "Hazaviszlek jó?" című tárcakötetről teljesen elhibázottnak tartom, akárcsak magát a könyvet. Sokszor emlegetnek vele kapcsolatban empátiát és szolidaritást, de szerintem pl. a hajléktalanok csak olyan elemei a szövegnek, mint a villamos felső vezetéke vagy a "homokakvárium". A hang csak akkor melegszik át igazi érzelemtől, amikor az elbeszélő fiáról vagy különböző háziállatokról van szó, igaz, ez utóbbi esetben ("Űrkutyák") egészen a giccsig szökken.

A 2011. 2. számban Kun Árpádnak a lapban ugyancsak közölt "Mese az esetlen hegyekről" című (jó) verse születéséről szóló műhelytanulmánya nagyszerű, érdemes kattintani. A másik véglet Kántás Balázs "Öt recenzió fiatal költőkről" című elképesztően gyenge írása. Az öt rövid kritika olyan silány, hogy még Csobánka Zsuzsa szintén nem túl jó Simon Márton-kritikája is valóságos remekműként csillog mellette. Pedig Csobánka Zsuzsa ilyen mondatokat ír le: "A túlbeszélésnek tűnő pontatlanság problematikus, ami nyilván szókeresés, és egyfajta rítus a kötet egészét tekintve, gondoljunk csak a fentebbi feldolgozhatatlanság kérdéskörére." Vagy: "Ezáltal kötetlenség születik meg". Vagy: "Amit angolul kérdez, hogy az apa ne értse, kimondani ki kell, de az ő részéről mégis erősebb a megbocsátás, mert nem akarja, hogy az apa értse."

Döbbenetes, hogy Kántás egyetlen sort sem idéz az öt recenzeált költőtől, szolgál viszont ilyen teljesen értelmetlen leírásokkal: "A ciklus utolsó, Karthágó című, négy kisebb egységre tagolódó költeményében, mely a kötet egyik nagy versének is tekinthető, a költő voltaképpen tanáráról, Lovrity Endréről emlékezik meg." Igen, és? - kérdezi erre az olvasó. Rejtély, hogyan írhat kritikát valaki, akinek ilyen gondjai vannak a kifejezéssel: "A fiatal lírikus elsősorban szabadversekben nyilatkozik meg, s e versek főként személyes élményekből, gyermekkori emlékekből táplálkozik", vagy: "Ilyen apokaliptikus, egy mindennapi látványt egészen nyomasztó látomássá növelő vers például a ciklus vége felé található A halott galamb című vers is." A következő mondatnak van füle-farka, viszont cserébe egészen bárgyúnak tűnik: "Szöllősi Mátyás kötetéről úgy gondolom, mindenképpen katartikus élményt képes nyújtani az olvasónak, e katarzisnak pedig az az oka, hogy a költő kendőzetlen őszinteséggel, ugyanakkor fiatal korához képest meglepő letisztultsággal nyilatkozik meg." Bajtai Andrásról a következőket tudjuk meg: "Habár verseit tudatosan szerkeszti [ez a "tudatos szerkesztés" meg a "fiatal korához képest" Kántás mániái közé tartozik] annyira könnyeden bánik a szavakkal, hogy - főként hosszabb - költeményei akadály nélkül folynak keresztül a szenzitív olvasó szemén." És végül a Lázár Bence András könyvéről szóló rész vége: "egyes szövegek mintha befejezetlennek tűnnének. Ezt persze semmiképpen sem szeretném a fiatal alkotó hibájának felróni [Hanem? Talán bizony Rózsa Sándor vagy a nyomda hibájául kell felróni?], hiszen első kötete mindenképp tartalmazza azt, amit egy első kötetnek tartalmaznia kell[?], a további fejlődés, esetleges jelentékeny lírai megnyilatkozás pedig még mindenképpen a jövő zenéjéhez tartozik." Hát, ha már tartozni kell valahová, akkor tényleg a jövő zenéjéhez.

Bicsérdi Ádám kritikája a Kántásnak is áldozatául esett Nyerges Gábor Ádám kötetéről viszont nagyon jó, személyes, könnyed, szellemes és szemléletes. Ha a végkicsengése nem is egészen pozitív ("Túl sokszor éreztem azt a bizonyos »na és?«-t a versek után, ezzel ellentétben néhány költemény teljesen földbe döngölt. Én az utolsó ciklus folytatását kérném Nyerges Gábor Ádámtól."), olyan szimpátia és odafigyelés árad az írásból, hogy egész biztosan felér egy másfél egyenletesen dicsérő, de gyenge bírálattal.

[Későbbi kiegészítés. Belenéztem a 2010. 6. számba is, Kántás Lesi Zoltán kötetét tette górcsöve közelébe. Csak a második mondatig bírtam: "A fiatal költő nem hamarkodta el a kötetben való megjelenést, és ez a kötet színvonalán is meglátszik, ugyanis a mindössze harminchat, többségében viszonylag rövid verset tartalmazó kötet a szerző korához képest meglepő költői érettségről, illetve a hagyomány és a formakultúra szinte kisujjból való ismeretéről tanúskodik."]

5 komment

Címkék: szöllősi tóth krisztina bajtai andrás csobánka zsuzsa új forrás nyerges gábor ádám juhász attila lázár bence andrás kántás balázs cseke ákos radvánszky anikó bicsérdi ádám mátyás

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr744383012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

daniel_e 2012.04.14. 16:39:45

Jómagam is jobban kedvelem Tóth Krisztát mint költőt, de érdeklődve várnám a véleményeteket erről: www.litera.hu/hirek/toth_krisztina_a_koraven_cigany

Csak nekem "sok" egy kicsit az a vers? Van benne néhány elképesztően jó kép, de a mondanivaló mintha nem lenne egyértelmű. A képek nem vezetnek egyértelműen a végkifejlethez, túl sok minden "marad ki" az érthetőség rovására.

"lesz még egyszer ünnep a világon!
Húzz el cigány, míg nem váglak szájon."

Ez pl. csak szerintem túl sok?

Szántó Domingo 2012.04.15. 00:13:08

@daniel_e: A köv. posztot a Litera hazavers-sorozatáról tervezem. Ez a vers érdekes, de ez szerintem nem mondható el mindről.

zsuzsatom 2012.04.17. 23:55:54

Jaj, de jó, sejtettem, hogy lesz még (szőlő, lágy kenyér) szó a sorozatról -- várom.
süti beállítások módosítása