2013 egyik legviccesebb kritikusi mondata az októberi Kalligramban olvasható, a novellistaként sem utolsó (bár itt-ott úgy is fésületlen) Sántha József tollából folyt ki: "A Búcsúlevél ennek a lehetőségnek a csöndes felmondása, a gyermeki hűség megtagadása az elméjét és kultúráját bölcsőjétől [bölcső? kezdődik!] felnőtt koráig gyámolító honfiúi [megtagadása, na, minek?] érzelemkötődésnek, amelynek [és itt engedi el a gyeplőt] legújabb keletű vagy régi mezekben vitézkedő sáskái már minden üdítő zöldet lerágtak az egykor harsogóan frissnek és megtartandónak áhított hazafiúi érzelmekről." A kritika Kemény István legutóbbi verseskötetéről szól, és érdekes olvasmány, bár azt nem hinném, hogy a – hosszú másfél hasábon ismertetett! – "Nyakkendő" című vers volna a kötet legsúlyosabb darabja.
Ugyanitt Tóth-Czifra Júlia kritkája Esterházy "Egyszerű történet..."-éről túl rövid, kissé kifejtetlen, de így is bogarat tett a fülembe (a Lengyel Imre Zsolt által odatett mellé), hogy a könyv talán jobb annál, mint amilyennek első olvasásra találtam.
Nyerges Gábor Ádám felváltva mártogatja Erdős Virág könyvét hidegbe és melegbe. A versek "elementáris erejű hatását" emlegeti, csakhogy erről kiderül, hogy gyakran "alá van ásva" túlírt, túlvirtuózkodott, túlszlengelt, gügyögő megoldásokkal. Aztán: "Erdős Virág e mostani könyvével (is – de eddig talán ezzel a leginkább) ékesen bizonyítja, hogy könnyűszerrel lehetne mind generációja, mind az egész kortárs líránk egyik legfontosabb szerzője." Máshol "legkiválóbb (...) formaérzékkel bíró költőink egyiké"-nek nevezi, ami akár igaz is lehet, de az "ezt is el" című kötet verseinek csasztuskaszerű formáin ezt szerintem nemigen lehet szemléltetni. (Nyerges egyébként idézi Lengyel I. Zs. Narancs-beli kritikáját, annak idején teljes egyetértéssel olvastam, úgyhogy idelinkelem.) Ami a recenzió stílusát illeti, az több helyen is veretesen közhelyes: "Összességében nehéz és skizofrén helyzetben van a kritikus" – eddig nem úgy tűnt –, aztán: "elégedettsége, olvasásöröme mégsem üröm nélküli", majd: "folytonos kompromisszumot orront a háttérben". És a végén a kormányzati szinten elhasznált szókép : "egyik sem [sem a lustaság, sem a popularitás nem] ördögtől való szörnyűség".
