Egy vers, amit a múlt héten olvastam. A feladvány: ki írta?
Hommage à Lengyel Péter
Téli péntek este, Pesten
A félmaratonra készülő, csinosnak mondott
ügyvédnő teljes mentést indít a rendszerben.
Titkárnője már rég hazament.
Az önmagát fiatalon nyugalmazó bankár a taxiban
viccet mesél telefonon. Úgy tűnik, eléri a londoni gépet.
A kutúrapártoló kisvállalkozó egy táblázat felett
görnyed: melyik ügyfelének mit adjon karácsonyra?
A festőnő tömött cekkerével megérkezik
művésztelepi tágas lakásába. Tizenegy embert vár
vacsorára, vidékre költözött lányát sajnos nem.
A mecénás és reformer azon töri a fejét, elvállalja-e
ezt az "utolsó melót" – vagy most szálljon ki az
üzletből örökre? Szórakozottan lenéz a térre,
már kezd alakot ölteni!
Európa egyik legkisebb mozijának egyik termében maga
az ügyvezető indítja el a filmet, tíz éve vesztette el
fontos barátját.
A kamaszos kinézetű szociológusnő
a Rózsadomb derekánál leszáll a 11-es buszról és átszáll
kisautójába. Melyik barátjához kukkantson be?
Terézváros műemléki felügyelő asszonya még
mindig a Divatcsarnok oda nemillő homlokzati
rézlámpái miatt füstölög. Koncertre készül,
sok fia közül az egyikkel.
A Cziráky palotában szobáról szobára haladva
mutatja vendégének térkép-kincseit az
újságtulajdonos. Nemsokára ötven éves lesz.
Andrássy úti lakásában leteszi A fehér király német
fordítását a hamburgi karmester-feleség.
Azon tűnődik, hogy megpróbálhatná magyarul is.
Köd, vidámság, kezdődő karácsonyi őrület lepi el
a várost.
Nekem teljesebb lenne egy kis tragikummal, szegénységgel, de elég jó így is. [Ennek a posztnak a végére beírtam a megfejtést.]