Megvettem az új Weöres-könyvet, az Elhagyott verseket. Steinert Ágota gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá a sorozatnak ezt az új kötetét is, de úgy látszik,a végére elfogyott az idő, mert ahhoz képest, hogy csak bele-beleolvasok, túl sok a sajtóhiba. Pl. Kis, modern irodalomtörténet, 195. o., 3. sor: "A fellépésekor elmegetegnek titulált és ma a legkorhadtabb akadémiák által elismert költő"; Évának, 249. oldal, 2 sor: "belekövülnék én e pillnatba"; A müncheni olimpiászra c., disztichonban írt vers első sora így szerepel a könyvben: "Ötgyűrűverseny! Az emberiség játékszere voltál", de ha ez ember megpróbálja elskandálni a hexametert, a sor közepe felé rájön, hogy csak úgy jön ki, ha az első szót – ami egyébként igazi telitalálat – dunántúliasan, Weöres kiejtésének megfelelően "Ötgyürüverseny"-nek olvassa. A [Kiegészítés a Magyar etűdökhöz] c. darabokban olvasható (381. o.) ez a strófa: "Van nekem egy kerek tükröm, / a keretén tulipán, / ottan szokta feszegetni / hajamat a jó anyám." Ha nem volna a többi sajtóhiba, nem gyanakodnék, hogy "feszegetni" helyett nem "festegetni" áll-e a kéziratban (bár az egyszerűbb olvasat volna, úgyhogy az meg azért gyanús), de így igen. Ahogy azt sem tudom, hogy az In memoriam Janii Pannonii címben (652. o.) a hibás "Janii" alak (a helyes – bár tényleg furcsa – "Jani" helyett) Weöres vagy a szövegkiadó hibája-e.
A Nők Lapjában Vig György írt Weöres Sándorról egy elég gyenge cikket, talán csak az menti, hogy – ahogy látom – mintha a nőkre kellet volna kihegyezve lennie, márpedig erről a témáról nem mondható, hogy a weöresi életmű kulcsa lenne. Emellett Vig – vagy a korrektor – Baumgartnernek nevezi a híres díjat, Baumgarten helyett.
A lap utolsó oldalán, a 10 kérdés című interjúban Cserna-Szabó András nyilatkozik, és a portrén jól látszik, hogy a Hévíz új, Weöres-számát tartja a kezében. A Hévíz Háy Jánostól közölt szerintem elég iskolás pályaképet Weöresről, amelyben Vas István nevét kétszer is Vassnak írják. "A mai olvasó sokszor hajlamos Weörest a vékonyka hangja, apró termete miatt olyannak látni, aki tulajdonképpen örök sérüléseket hordoz magán, először, hogy kiesett az anyaölből, aztán, hogy nem járhatott oviba" – írja Háy, szerintem meglehetősen alaptalanul. Aztán, hogy a Tapéta és árnyék "az életmű egyik fénypontja" lenne? (Talán Tandori szerint is az, [a tapéta szóra kell keresni az oldalon] de engem nem győz meg. Az "Egyszerre két este van" négysoros – az "árnyék" – az Elhagyott versekben is szerepel, az [Ami a Rongyszőnyeg II-ből kimaradt] című három kis darab egyike, ebben a formában elég jelentéktelen.) "Elismerések jobbról, balról, közönségtől, hivataloktól, de a szakmában mégsem vált teljesen otthonossá" - ez utóbbit meg hogy érti Háy? "A fanyalgók legtöbbször a túlduzzadt és heterogén életműre panaszkodnak" – Weöresön fanyalogni? És e fanyalgókat idézni? (Esterházy írja, hogy Thomas Mann-nal kapcsolatban nem lehet nívósan fanyalogni. Azt hiszem, a Weöres-fanyalgás ugyanaz a paradigma.)
***
Nem tudtam, hogy Weöres a virtuozitásig hosszú csacsipacsikat – nagyszerű ötlettel – madzagrímnek nevezte. A "Hő-kebelű Lidi óta / Hőke belül idióta" sorpárnak – 457. o. – én egy hosszabb változatát ismertem: "Aj, e nő-kebelű Lidi óta / a Jenőke belül idióta."
