A májusi Látóban tetszenek Muszka Sándor versei. A leginkább ezek (csillagos értékelések egytől ötig: már a három csillag is jó, az öt pedig azt jelenti, hogy el tudok olyan antológiát képzelni, amiből nem volna szabad kihagyni):
Levél a városba *****
Keresse fel *****
A taxi driver utasra les ****
A könyvtárszobában ****
Ha írnék mert írni ***
Ami nekem feltűnő: van bennük valami a fiatal József Attila direktségéből és Hollósvölgyi Iván dikciójából. Hollósvölgyire is jellemző a modern világ kellékeinek és kulisszáinak versbe emelése (azt hiszem, ő az egyetlen magyar költő, aki tőzsdézik és testépít), itt van pl. a "Barátom az autótemetőből hozatott Golfot", az egyik kedvencem. (Az egész kötet elég erős, azt hiszem, nem volt méltó visszhangja.) Muszkának "A könyvtárszobában" című versében főleg a furcsa rímelés, a kötőszavak hiánya, a keresett szóválasztás és szórend idézi fel Hollósvölgyi hangját.
Muszkával van az Irodalmi Jelen-en egy februárban készült, kicsit hebrencs és összességében rokonszenves interjú, ahol például ezt mondja, punkzenész múltjáról: "Minden évben elindulok egyszer gitárt venni, de aztán mindig eszembe jut, hogy csupán pár akkordra ha még emlékszem, s hogy én végül is énekes voltam a csapatban. De azért hiányzik."
Utóirat: "Mind [Mint?] paszuly a bélben szegénynek oly nehéz" - írja Muszka az életről, a "Levél a városba" első versszaka végén. Figyelemreméltó, hogy a bél ugyanennek a számnak még egy versében szerepel ("mint egy kisúrolt bél melyet egy nap halállal töltenek").
