Az augusztusi Kassai Figyelőben (korábbi számok itt) Balassa Zoltán a fenti címmel vitacikket írt Peter Macsovszy műfordítónak a szlovák Romboid folyóirat júniusi számában megjelent cikkére. Macsovszky szerint "A gyertyák csonkig égnek" giccses. Szerintem is. Nem hinném, hogy arról van szó, amit Balassa ír, mármint hogy "a dadogós po-postmodern ember nem tud mit kezdeni az abszolút értékekkel, mert az ő horizontján már csak hullócsillagok cikáznak". A mondatról a középiskolai biológiadolgozatok relációanalízisének terminológiájával azt is mondhatnám: hamis, hamis, nincs összefüggés.
Szóval "A gyertyák csonkig égnek" szerintem is giccses, de főleg vontatott és kulisszahasogató, és ezen a véleményemen az se változtat, ha ehhez "Fried István irodalomtörténésznek lesz néhány keresetlen szava". Márai túlságosan a saját hatása alatt ekkoriban.
Macsovszky szlovákul megjelent írásából ezt idézi Balassa: "Az én tisztán magánvéleményem szerint, éppen e két könyvnek a népszerűsége - tehát a Füveskönyvé [két szó] és a Gyertyák csonkig égnek [helyesen: A gyertyák...] c. regényé - csupán (és továbbra [is?]) arról tanúskodik, milyen keveset tud a világ (és milyen keveset Szlovákia) a magyar irodalomról." Majd azt, hogy a "Füves könyv" Szlovákiában a naiv-régimódi (patriarchális-polgári, moralizáló), kioktató hangja miatt lesz népszerű. Szerintem ebben van valami: itthon is azért népszerű oly széles körben. De azért nem kéne elfelejteni, hogy Márai ezt a befelé forduló könyvét 1943-ban írta, amikor a polgári, moralizáló és régimódi dolgok értéket és egyfajta menedéket jelentettek a külvilág "új módijával" szemben. Ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ma mindenki úgy tudná vagy úgy tartozna olvasni a könyvet, mint a német megszállás előtt egy évvel.
Macsovszky kifigurázza Márai stílusát, de azt hiszem, a kipécézett mondattal kapcsolatban Balassának van igaza. "Ebédközben nyugtalanul pislogott, lefogyott, keveset evett, sokat pipázott és krákogott" - ez az adott helyen tényleg nem azt jelenti, hogy a szereplő ebéd közben fogyott le, hanem hogy újabban olyan tüneteket produkált, mint az ebéd közbeni nyugtalan pislogás, a fogyás, az étvágytalanság, a fokozott dohányzás és a krákogás.
Macsovszkynak a másik mondattal kapcsolatban is észre kellett volna vennie, hogy az nem "eredetileg hibásan hangzó", hanem egyszerűen nyomdahiba van benne: "szépen mintájú keble" - ilyet nem hogy Márai, de senki magyar ember le nem ír.
A "csattogó cipővel kopogva botorkált a kongó deszkákon" szintén nem (vagy nem csak) "Máraira jellemző szócsődület", hanem érdekes ritmikájú mondat, szinte keringős háromnegyedben szól: "egykéthá-egykéthá-csattogó-cipővel-kopogva-botorkált".
Szóval, ha már - a magyarul és szlovákul is alkotó - Macsovszkynak az az eredeti ötlete támadt, hogy szlovákul marasztalja el szlovák olvasóknak Márai két divatos művét, akkor elegánsabb lenne, ha ezzel egyidejűleg egy-két sokkal jobb, de kevésbé ismert könyvére is felhívná a figyelmet (címek a szerkesztőségben). Balassának pedig - akinek tehát részben igaza van, részben nincs - szerintem ilyen esetben nem dohogva hazabeszélni kellene a magyar nyelvű Kassai Figyelőben, hanem írni egy szellemes cikket szlovákul a Romboidnak. Nem?
