ha ott voltál az ünnepségen - ahogy nem voltál ott -, akkor tudhatod, h András László konkrétan sírva olvasta fel a Műútban megjelent írást. és ahogy az a szövegben is két (asszem két) helyen benne van, ez egy elfogult valami. ők egyszerűen barátok, akik nagyjából együtt élték le az életüket. van ez így. és arra a - sztem nem valami égbekiáltóan kedves, de - teljesen jogos kérdésre, h miért van szükség irodalmi terepen barátok megmozdulásaira, végképp folyóiratban publikálva, minimum annyi választ tudok adni, h tavaly jelent meg a kérdéses illetőnek egy - egyébként figyelemreméltó - regénye a Medvekutató feljegyzései címmel, ergo van benne annyi irodalmi potenciál, h joggal kapjon itt szót, akárhogyis. (az irodalmi barátkozás ennél ezerszer cikibb eseteiről most nem is szólva.)
ez tehát egy 100%ban személyes szöveg - ahogy a te véleményed is meglehetősen személyes. neked ez nem tetszik. de mivel a tavaly az Esterházy szülinapján rendezett 73szor ekkora ünnepségről pl. nem találni itt hasonló posztot (se máshol, bár ki tudja, milyen névre kéne keressek hozzá), arra tippelnék, h az ellenszenv a szövegek iránti szimpátia okán, a Kemény körül kialakult hódolat köreinek szól. ami megint csak magánvélemény, és mint ilyenhez, természetesen jogod van hozzá. csak akkor ne takaróznál ilyen álobjektív és álszent okoskodás mögé, h ez ormótlanság és kinek jó. ez sztem egy elég tiszta helyzet: ha ez egy kritika lenne, az volna, de ez nem kritika. abban ez valóban súlyos aránytévesztés volna, de ilyesmire nem is került még soha sor. Kemény hatása viszont finoman szólva tagadhatatlan, ha tetszik, ha nem. megjegyzem arról is írhatnál, ha nem tetszik, csak nem így. bár az valóban, erőfeszítést és argumentációt igényelne, meg mondjuk nem ártana egy valódi név a címe fölé, ami gondolom rád nézve hasonló lenne jelen pillanatban, mint ha tüzes satuba szorítanák a bal heréd. (szarügy.)
nem attól zeng a kulturális sajtó, h Kemény István az új Ady (pedig zenghetne, ránkférne), és ez a fenti mondat 50 év alatt egyszer hangzott el, és a következő 50 évben, ki tudja, hányszor fog. én nem tartok tőle, h gyakran. de akármilyen zavarba ejtő volt ez az egy alkalom is, én bízom benne, h ez az Istvánnak azért egy icipicit jó volt. viszont mivel tőled azt várnám, h ne nyilváníts véleményt helyette - h jó volt-e ez neki -, jobb ha én is befogom.
jobb posztokat és a címben szereplőnél jobb vicceket kívánva
Simon Márton

@tonbo: Kösz a kommentet, részemről felmentem posztba.

Kedves Simon Márton,
ez a poszt nem szól semmi másról, csak arról az egyetlen fordulatról, miszerint Kemény "a világirodalom egyik legjelentősebb költői életművét hozta létre". Még csak nem is Keményről szól. Mindegy, hogy ki az alanya. Egy alakuló, mozgásban lévő pályáról, egy középkorú szerzőről szólván ez a kijelentés kínos -- ennyit akartam mondani, és nem többet.
Ami Kemény jelenlegi költészetét illeti,azt gyanítom, hogy igen közel áll egymáshoz az álláspontunk. Csak vissza kellett volna keresned a blogban, hogy miket írtam róla.