Nem is "Különben", hanem "Amúgy": ez a DEIK, a Debreceni Egyetemi Irodalmi kör folyóiratának a címe, ha jól látom, két éve létezik. Valamit kerestem, és aki keres, az talál, én most ezt a lapot. Az aktuális száma nem tűnik egyenletesen erősnek, még csak erősnek sem, de például Tóth Laurának ez az írása (majdnem azt írtam: verse) emlékezetes. Végig azt éreztem, hogy valamilyen konkrét szövegre játszik rá, de nem jöttem rá, mire.
Szolgálati közlemény
Ernő az előző posztban idéz egy verset a novemberi Jelenkorból (még nem láttam), idézem: "Nagyon szép Meliorisz Béla első verse, az Ősz és reggel is, ahol az elégikus szcenírozást szelíd humorú költői abszurd zárja: „»ámde a képzelt kert fái / aranyló kezüket zsebre vágva / mintha rosszallva ingatnák már fejük.«” Nem akarok okoskodni (vagy inkább: nem akarok még külön is okoskodni [ismerem a hibáimat, de szeretem őket]), de ha valakinek nem ugrana be: ez Kosztolányi, az "Őszi reggeli" című vers vége: "Jobb volna élni. Ámde túl a fák már / aranykezükkel intenek nekem." A vershez, illetve általában Kosztolányihoz melegen ajánlom József Attila írását, ilyen mondatokkal: "A költő föladata szemlélődni az élet és halál kérdésein, vallotta egyszer, - pedig hát a költő föladata, melyet Kosztolányi oly hallatlan biztonsággal teljesit is a maga módján, - a versirás. Ez azonban mégis csak cselekvés, - hozzá egyszerre erkölcsi és gazdasági cselekvés."
Szóval megnéztem, mi van még Tóth Laurától, és egy (nomen est nomen) Tóth Árpád-miniesszét találtam (a Litera ilyen zsánerű dolgainál semmivel sem rosszabb), aztán a "Behatolás" című expresszionisztikus kisprózát. Már csak az engem Vonnegutra emlékeztető "Így lettem DEIK-es"-t linkelem ide külön, mert itt megtalálható Tóth Laura összes amúgyos írása. Úgy érzem, tehetséges, és ha addig nem hagyja abba valamiért, vagy nem szippantja be az újságírás (a kulter.hu-n megjelent, szolgáltató jellegű cikkei - ha többnyire van is bennük egy-két figyelemre méltó mondat -, nem túl érdekesek), később országos folyóiratokban is találkozhatunk majd az írásaival. Már ha az országos folyóiratok sem hagyják abba addig valamiért.
