Nem csodálom, hogy a Fiatal Értékteremtő Lap címe helyett inkább a rövidítést, a Fél-t használják a netes irodalmi folyóirat urai, illetve - mivel a fel.hu domainen a Vatera jön be (de tényleg: miért?) - a felonline-t.

Végigolvastam mindent, ami elérhető a címlapról, illetve itt-ott tovább is kattintgattam. Gyöngyösi Megyer beszámolója Kemény István PIM-beli köszöntéséről rokonszenves és informatív, így kezdődik: "Elsőként Csorba Csilla, a PIM főigazgatónője köszöntötte az ünnepeltet és a megjelenteket. Beszédét s a magyar nyelvet addig sanyargatta, míg valamilyen jelentésében a kemény szót bele nem sikerült szuszakolnia (tuszkolnia) minden mondatba. Talán szerencsésebb lett volna, ha – ahogy azt a Magvető képviselői tették – szürke, felejthető néhány mondatot mond." És - majdnem - így ér véget: „»A kádármester apja, egy öregúr, aki egyszerű embernek látszott, jóságos emberi szeretettel foglalkozott velem, az idegenből idevetődött senkivel. Esténként, amikor hazaértem, mindig ezt kérdezte tőlem: Nos, fiatalember, mondja el nekem, mit tapasztalt ma 1. emberileg, 2. irodalmilag, 3. bölcseletileg?« - meséli Esti Kornél. A három szempont különválasztása tényleg német szellemet igényel, mindenesetre Bartis Attila gondolatai építőek voltak valamelyik tekintetben". (Ez alapján a cikk alapján a szerző Tóth Krisztina "Pixel"-jéről szóló kritikájától többet vártam.)

B. Horváth László jelentése Kemény Lili kötetbemutatójáról semmi különös, eltekintve attól az adattól, hogy a költő öt nyelven olvasta a Harry Pottert. (Ez komoly dolog, hogy mást ne mondjak, az egyik művelt barátomat pl. megelőzi egy nyelvvel - ő ráadásul nem is olvasta végig a könyveket. ...De nem, a latint elfelejtettem, szóval neki is megvan az öt. Az akkor épp a Világbanknak dolgozó húga Londonban vette meg neki a latin fordítást. A bolti eladók kelletlenül mutatták, hol találja, majd amikor azt hitték, hogy nem hallja, az egyik odaszólt a másiknak: "Cicero bezzeg nem megy, mi?") Arató László - Kemény Lili  korábbi gimnáziumi magyartanára, egy magyartanárikon - laudációja viszont igazán nem olyan rossz, mint amilyennek B. Horváth leírja.

Patkó Levente "Haj"-a annyira tetszett, hogy mindent elolvastam tőle az oldalon, de be kellett látnom, hogy eddig ez a legjobb írása. (Nem hosszú, érdemes kattintani.) De a "Családunk" is érdekes, az utolsó mondata (korábban az elbeszélő elmondja, hogy a válás után az apa és az anya miden képét elfelezte ollóval): "Amúgy a válásban a legfurább, hogy az anyám ugyanabba a házba költözött külön, ahol apám a régi lakásban maradt. Így minden jobb arcom a hetediken, minden bal meg a negyediken található."

Kántás Balázs Krusovszky-kritikájában van valami leckefelmondós, de ez a megfigyelése pl. helytálló: "Ugyanakkor az a benyomásunk is támadhat, hogy a kötet versei mintha helyenként túl halkszavúan, olykor erőtlenül szólalnának meg, példának okáért mind az első, mind pedig a harmadik ciklus vége tájékán, s mintha az egészen szélsőséges minimalizmusra törekvő, legrövidebb versek (...) sem szólnának elég átütő erővel." Krusovszky néha kissé túl fontoskodva motyogó, és olykor a komor blöffig követhetetlen versformálásában én azt érzem valamelyest hamisnak, hogy - egy már-már perverz esztétikai aszkézis jegyében - nem látszik tudni valamiről, amiről pedig tudnia kell: a jó vers primitív öröméről.

Mokos Judittól "Az üvöltő ember" című novella inkább gimnáziumi, mint egyetemi lapba való.

Ugyancsak Kántás Balázs írt Kemény Lili kötetéről recenziót. Ő is jön a bátorsággal, mint Horváth Dorottya, aki "gratuláció" alcímű és ambíciójú kis cikkében ezt írja: "Tizennyolc évesen kötetes szerzővé válni veszélyes dolog". De nem tudom, mi ebben a veszélyes vagy bátor. Ez kéne, hogy legyen a normális: ha összejön elegendő jó vers, ki lehessen adni kötetben. Bátor az lenne, ha pornózna, már bocsánat. Különben vicces, ahogy a huszonnégy éves kritikus osztja a tizennyolc éves költőt. (Meg ahogy precízen bekalibrálja, hogy K.L. "a huszonhárom-huszonöt éves nemzedéktársai szintjén szólal meg". Én olykor bizony a huszonöt - huszonhét és fél esztendősek hangját is hallani vélem. De persze lehet, hogy csak a hideg dunai szél nyomkodja az ablakokat, és akkor az.)

És itt legyőzött az álmosság.