Nádasdy Ádám nagyszerű, még egyszer: nagy-sze-rű verset írt, nyilván választ Kemény és Térey hazaversére. A Holmi legújabb számában van, mindjárt idemásolom. Addig elégedjetek meg annyival, hogy amikor olvastam, azt hittem, le kell szállnom a metróról, mert sírva fakadok. Csodálatos anya- és hazavers.
Na!
Nádasdy első két verse is jó, de hát Nádasdy versei mindig jók. Egy érett férfihang szólal meg bennük, és ennek a férfinak a finom intelligenciája az a valami a verseken, amit rosszabb költő esetében szirupnak neveznék. Sanzonok nyersfordításban. Az első versnek, az "Emlékek"-nek például itt az eredetije:
Hogy pontosan hogy volt, azt nem tudom.
Gazdaként őrzöm emlékeimet.
Én veszek nekik sminket és ruhát,
Nem tudom, meztelenül milyenek.
Az emlékek szabadon kóborolnak,
hogy mindegyik visszajött: nem lehet.
Vagy változott a hajviseletük,
és bosszant, hogyha rájuk ismerek.
Néha óvatlanul megrúgom őket,
néha ülök, szárazra koptatom.
Gazdaként őrzöm emlékeimet.
Úgy volt pontosan, ahogy én tudom.
És itt a Nádasy-féle, nagyon szép nyersfordítás:
Hogy pontosan hogy volt, azt nem tudom.
Az emlékek gazdája én vagyok.
Én veszek nekik sminket és ruhát.
Nem tudom, meztelenül milyenek.
Az emlékek szabadon kóborolnak,
még az se biztos, hogy mind visszajött.
Vagy változott a hajviseletük,
és bosszant, hogyha rájuk ismerek.
Néha óvatlanul megrúgom őket,
néha ülök, szárazra koptatom.
Az emlékek gazdája én vagyok.
Úgy volt pontosan, ahogy én tudom.
És most "A hazafiúi hűségről", amiért már önmagában megérte az egész hercehurca a Kemény- és Térey-versek körül. Gyalázat, országos szégyen, ha nem lesz legalább akkora visszhangja, mint amazoknak.
Hazánkban, fiúk, nem szabad csalódni,
mert olyan az, mint az édesanyánk.
Ugyanazt főzi folyton, s hajtogatja:
hogy ezt szeretjük: "Egyél még, fiam!"
Konyhájában ütött-kopott edények,
ami meg új, az tőlünk idegen.
Falán a régi esküvői képük,
"Ugye szép asszony voltam?" - kérdezi.
Sose volt szép. De ne vegyétek észre.
Menjetek el szépen, ne szóljatok.
A cipőnket nézhetjük nagy zavarban,
hogy csúnya asszony az édesanyánk.
S ha fényévnyire van már a szobája,
a távolságon hüledezni kár:
a lába közül bújtatok elő,
a szaga végig ott lesz rajtatok.