A cím nem hír, mert már majdnem kéthetes az adat. Úgy tűnik, a kuratórium jól döntött, az elég kevéssé ismert Bognár Péter (de hiszen kötettel még nem rendelkező költőknek adják - tavaly óta, akkor, először, Kemény Lilinek - a díjat) jó és elég sajátos verseket ír. A Dokkon olvasható 2004-es versei is érdekesek, különösen azok a finom mozdulatok, amelyek megkülönböztetik a divatos motyogásoktól, a "nem jöttél, bontottam egy sört, attól elálmosodtam, de akkor se jöttél" típusú búbánatos, komoly komolytalanásgoktól.
***
A szerző egyébként verstanból doktorál Horváth Ivánnál, itt egy írása az ún. nemzeti versidom kutatásáról, idemásolok valamit az elejéből és a végéből, gondolom, olvasóim úgysem olvasnak túl sok metrikai szakirodalmat, ennyit ki lehet bírni:
1. A magyar nemzeti versidom hangsúlyviszonyainak feltárására irányuló, immár legalább százötven éves erőfeszítés meglátásom szerint semmi eredményre nem vezetett.
2. Ennek okát a vita tárgyának természetében vélem felfedezni. A magyar nemzeti versidom – néhány alapvonásának (szótagszám, metszet, a metszet, illetve az ütem eleje felé található hangsúly) leírásán túl – verstani szempontból véleményem szerint nem vizsgálható. Az ennél finomabb értelmezésre törekvő elméletek már olyan jelenségekről kénytelenek állításokat megfogalmazni, amelyek a rendelkezésünkre álló eszközökkel (versérzék) nem figyelhetők meg.
...
Úgy tűnik, a magyar nemzeti versidom körül kibontakozott, Arany János cikkétől számítva immár másfél száz éve tartó vita causa finalisa is felbontható egy explicit célra (az egyik magyar verselési hagyomány működési elvének mind pontosabb megfogalmazása) és egy implicit funkcióra (a magyar nemzeti vershagyomány eredetmondával való igazolása). Ez utóbbi törekvéssel magyarázható az explicit cél szembetűnő megközelíthetetlensége ellenére kibontakozó vita a nemzeti versidomról.