Az "új komolyság" kifejezéssel - ha nem tévedek - legutóbb Závada Péter Mikulás napján megjelent meseutcás interjújában lehetett találkozni. Úgy tűnik, a szókapcsolatot a Telep-csoportból indult költők törekvéseinek leírására használják. Érdekes, hogy a kifejezés bevezetésének érdemét nem is egy kritikus tulajdonítja magának. Szóval a fogalom érdekes, csináltam egy kis gyűjtést, google-os adatbányászatot (időrendben, érdekes találatokkal):
Pilinszky János: Katolikus szemmel (I.)
Új Ember, 1959. május 17.
Ez a dráma [Max Frisch: És a holtak újra énekelnek] az immanens világ esztétikai, társadalmi, erkölcsi problémáiból nyíltan vállalja a vallásos és morális kivezető utat, mint egyetlen formai megoldást is, mely a modern művészet zűrzavarában valamiféle „új-komolyság” nevében egy tisztultabb, emberibb és szabadabb világot ígér.
Pilinszky János: Kondor Béla kiállítása
1960, március 25.
„Új komolyságnak” nevezném ezt a mindenfajta program és eleve eltökéltség nélkül, a legkülönbözőbb egyénekben és a művészet legkülönbözőbb területein, magányos életművekben jelentkező magatartást. Miként a középkor mesterei is valami művészeten túlira figyeltek, lelkük legbensőbb szavára, s épp ezzel tudtak egyetemes szépséget nyújtani koruknak, az idő ma újra egyre inkább ennek a magatartásnak kedvez.
Pilinszky János: Ferenczy Béniről
Jelenkor, 1963, június
Zűrzavaros időben, tiszta nyelven ezért merhetett és tudott is szólni egy új komolyság nyelvén a jelen és a jövő gyermekeihez.
Hans Blumenberg: A korszakfogalom korszakai.
Helikon, 2000/3. 303–324. (az idézet: 316-317.), Török Ervin fordítása
A korszakküszöbök ismérveiről szóló leírásnak ebbe az összefüggésébe tartozik egy olyan jelenség, amelyet én „a mindenkori új komolyságnak” szeretnék nevezni. Itt is Goethe segít, amikor teljességgel értetlenül szemléli, ahogy fiatal kortársai a „komoly” kifejezést használják. Ő, az aggastyán nem talált bennük „semmi derűset" és ezt az „új idők" rovására írta: „Közben a művészek és a művészet pártolói hozzászoktak a komolyság szóhoz; azt mondják, hogy ezek a művészek komolyak, de ez továbbá semmi mást nem jelent, mint merev ragaszkodást a téves úthoz”. Az ellenpróba abban áll, hogy azt, akinek ez a komolyság nincs kedvére, a maga részéről nem vették komolyan: ezt a „Goethét az eiapopeiájával"“. Az új komolyság tudata az azt megelőző beállítódások, megértések és cselekedetek egészét kiteszi a könnyelműség gyanújának: akkoriban még nem volt szükséges felvállalni a nehézségeket, bármit is olyan szigorúan venni vagy valóban tudni akarni.
budapestaukcio.hu, életrajzok
Rónai Péter ... 1990-93 között a Nová vážnost (Új Komolyság) nevű képzőművészeti társulás tagja (Július Kollerrel). 1966-tól, majd 1977-től Pozsonyban él. A vizuális költészettől, festészettől, a mail arton, copy arton át egészen az installációk, performanszok, fotó- és videoművészet, valamint a számítógépes művészet tartományáig terjed eddigi művészeti tevékenysége.
Szőke Katalin: Nemkóla - Nyikola nyakolaj
ÉS, 2001. május 4.
Mihail Epstejn más apropóból írott megállapítását kölcsönözve, Pelevin világában valamiféle "új komolyság" az uralkodó, amely "bár a nevetéssel kontrollálja önmagát, ugyanakkor képtelen nevetni".
Balázs Imre József: "Úgy kezdődik, hogy a port a szemedből kitörlöd" Hervay Gizella korai költészetének értelem-igénye
2002 körül
Egyik tanulmányában Hans Blumenberg a fordulópontok velejárójaként valamiféle „új komolyság” fogalmát vezeti be – arról a viszonyulásról van szó, amikor a saját identitás affirmációja érdekében a korábbi, korszakforduló előtti identitásokat „könnyelműként” állítják be. Hervay és nemzedéktársai esetében ez a már emlegetett értelemcentrikusság miatt egyértelműen kimutatható: az igazságkeresés mint cél a ráció eszközeivel érhető el legkönnyebben – egyszerűsíthető le az a pozíció, ahonnan ezek a versek megszólalnak.
Czifrik Balázs: Költők a hegyről
Litera, 2004. május 19.
Payer [Imre ]szerint befellegzett a Térey-, Varró-féle játékos semmitmondásnak, szerinte most az "új komolyság" korszaka köszöntött a magyar glóbuszra.
Vári György: „Ahogy a test emlékezetbe” (Báthori Csaba: Üvegfilm)
Holmi, 2004. szeptember
„beugrok elsô pacskeres cipőmbe, / s már teperek is szákjaimmal: tömpe / szőrgombóc,
inkognitóban medve”. Itt megy szembe leginkább a kötet az „új komolyság” fülszövegben
beharangozott líraeszményével.
Rónay László: A Vigilia beszélgetése Tverdota Görggyel
2005. május 15.
Balla Zsófiától hallottam emlegetni egyfajta "új komolyság" szükségességét a költészetben. Aki ilyen törekvések megvalósítására vállalkozik, joggal hivatkozhat József Attila örökségére.
Pollágh Péter: Rammstein és Colgate
Litera, 2006. április 25.
Bajtai egyébként inkább paksi-dzsentri Andrásként, az ún. új komolyság egyik legígéretesebb lírikusaként ismert.
[recenzió] Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben Magvető, Budapest, 2006
Új Szó (Pozsony), 2007. május 12.
Rakovszky Zsuzsa minden verse a felnyitott létezés csodáira enged rálátást, s a figyelmes műgond minden versében tetten érhető. Egy régi új komolyság poétikája vonul fel előttünk.
Molnár Illés: Minden út a porzsákba vezet
2008. január 22.
Noha jelen írás Ijjas Tamás, és nem a Telep csoport tevékenységét hivatott vizsgálni – azt megtették már mások – címszavakban néhány olyan jellemzőt mégis kiemelnék, mint a kilencvenes évek pajzán, ironizáló, játékos nyelvét leváltó, főleg szabad versben alkotó „új érzékenység”, vagy „új komolyság”, a test darabolása, felnyitása, retorizálása, mint retorikai szervezőerő, és általában a kontemplatív, meditatív fogalmi-gondolati líra uralkodó szerepe.
[Érdekes blog, ez a decemberi bejegyzés legalábbis igen informatív egy Shakespeare-kortárs angol drámaíró egészen arisztophanészinek tűnő darabja új fordításának rádiójáték-feldolgozásáról.]
Szilasi László: A csenden belül
ÉS, 2011. május 22.
...mint azt a közelmúltban több értelmező szóvá tette, a kortárs fiatal irodalom néhány fontos költőjének új komolysága jelentősen átrendezte a jelenben történő magyar irodalom legmeghatározóbb hagyományviszonyait. A hajdani Telep-csoport és tágabb környezetének harminc év körül járó legjobbjai (Győrffy Ákos, Krusovszky Dénes, Nemes Z. Márió, Pollágh Péter, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Sopotnik Zoltán és mások) verseikkel, köteteikkel és értelmezői-önértelmezői megnyilatkozásaikkal egy olyan, újszerű és koherens poétikai nézőpontot alakítottak ki, amely az elmúlt húsz év magyar nyelvű költészetéből (Tandori Dezső, Kemény István és Kukorelly Endre mellett) Borbély Szilárd, Marno János és - nem utolsósorban - Szijj Ferenc életművét emeli ki elsődleges fontosságúként.
Erdős Virág: Muszáj letenni a voksot (Sztankay Ádám interjúja)
168 Óra, 2011. június 5.
...mialatt mi – magunkat is némiképp hülyére véve – szellemi atyáink halomra gyilkolászásával foglalatoskodtunk, felnőtt egy nemzedék, amely nagyon is képes a saját szavaival, ráadásul a legteljesebb komolysággal beszélni önmagáról. Úgy is szokták őket emlegetni: az „új komolyság” költői. Ezzel együtt, furamód, sokkal szabadabbak is, mint mi.
Lázár Bence András: A sámli árnyéka
Irodalmi Jelen, 2011. szept. 24.
Orcsik Roland – a fiatal magyar kortárs líra manapság megfigyelhető trendjeitől eltérően – mesterének nem az új komolyság nemzedékeként emlegetett költők apafiguráit (Szijj Ferenc, Kemény István, Borbély Szilárd, Marno János) választotta. Megszólalásmódja közelebb áll a zeneiséghez, mint akár a Telep-csoport (Krusovszky Dénes, Szabó Marcell), akár az Előszezon (Simon Márton, Horváth László Imre), akár a Körhinta Kör (Kemény Lili) szerzőinek lírájához.
Nagy Bernadett: "A nyalóka visszanyal"
Bárka online, 2011. okt. 6. után
Szilasi arról beszél, hogyan rendezi át a kortárs fiatal irodalom a hagyományt, hogyan alkot újszerű, koherens poétikai nézőpontot nem csak Szijjhez, de többek között Borbély Szilárd vagy Marno János költészetéhez. Ezeket a szerzőket az „új komolyság" költőinek titulálja. Aztán a kifejezés magyarázása során kiderül, hogy a copyrightra rajta kívül többen is igényt tartanak. A közönség arról kezd sugdolózni, hogy lassan mintha egy népdal eredetét keresnénk, olyan az egész. Az előadó elárulja, hogy a 90-es évek „új komolytalanjaival" illetve az „ókomolyakkal" szemben gondolta elnevezni a szóban forgó poétikát. (A copyright ez utóbbi esetben egyértelműen a szekcióelnök Szegő Jánosnál, aki az „ókomolyak" közé például Oraveczet sorolja.)
