A decemberi Hídnak csak a felét olvastam, voltaképp egy háromoldalas Szív Ernő-tárca miatt. Azt akartam megírni, hogy mennyire nem tetszik, de gondoltam, ez így túl primitív, elolvasom a lapot, és majd a posztban ez a nem tetszés csak egy mozzanat lesz.

Szóval nem tetszik ez "Bezárt világ" (az írás a Literán is elolvasható, itt), közhelyes, giccses, hamis a hangja. Micsoda hasonlat ez: "nyugodt voltam, mint a nagymama tejbekásája"? Vagy ez a mondat: "Dolgozott, mint egy sztahanovista, élt is, mint egy hívő, akart, elvett és adott". A "gyönyörű tarjaszeleteket" "levesszedő kanállal" klopfoló "szép, kissé telt, középkorú asszony" képe, aki arra gondol, hogy "Isten klopfolója a sors", és aki erre a gondlatra húslétől nedves kezével egészen a mellbimbójáig masszírozza meg a mellkasát --- ez a mondat, ez a kép olyan idegen az ízlésemtől, hogy ha azzal, akinek ez tetszik, valami közösen tetszene, az csak valami tévedés lehetne. Ezek a szenvelgő tárcák egyszerűen olyanok, mintha a szerzőjük fantázia helyett valami fantáziaprotézissel írná őket.

A különben jó kis szám sok interjút közöl - ettől valahogy elésesedik, inkább újság jellege lesz, mint folyóirat -, fejből össze se tudom számolni (mindet nem is olvastam). Szerintem mindenesetre kicsit sokszor olvasható a lapban a "Jó estét kívánok"  meg a "köszöntöm". Darvasival is van beszélgetés (Turi Tímeáé), összességében sokkal jobb, mint az a rémes tárca. Azért itt is van Darvasinak (aki nem tudná: ő publikál Szív Ernő név alatt) néhány megbicsaklása, szerintem pl. nem volna szabad hagyni kinyomtatni azt a betűsort, hogy "nem szeretem ezt a szót" (tudniillik a kánont, de lehetne ez a "posztmodern" vagy a "globalizáció" is, mindegy, marha közhelyes). Csevej (9. oldal) pontos jé, nem elipszilonos - lásd: röhej, kacaj, robaj - de apróság, mert ezt már láttam könyv címlapján is elrontva.  Szerintem a Szív-tárcák nem olyanok - akármilyen truvájjal fűzi össze őket a szerző -, hogy akár úgy is lehetne őket olvasni, "mint egy kedves Krúdy-könyvet vagy akár az Esti Kornélt". Ez bántó aránytévesztés. Akárcsak Krúdy Gyula vállveregető lebácsizása.

[Csak zárójelben, a bácsi ilyeneket írt:
"Kijózanodott Pistoli úr - pedig azt hitte, hogy negyedszázadig mindig a bor meg a nő volt részeg, nem pedig az ő hóbortos feje. Mennyi bárgyúság történt körülötte, amíg az élet vásárában őgyelgett, lacikonyhák és fehérlábú nőszemélyek mögött szaglászódott. (Még nem ez a jó, bár az, hogy a bor a részeg, aztán a bárgyúság, meg az élet vására nem rossz.) Vajon hova lettek a fekete meg a vörös asszonyprémek, amelyekért csaknem meghalt? (Ma már hajszál híján ez is utánozható krúdyzmus.) Hová a nők bosszúszomja, a csókoknak zamata, testeknek parfőmje, tenyereknek puhasága, szemeknek villámlása, hangoknak harangjátéka, suttogásoknak méze (Kicsit már unom, de kell a végéhez.), leheleteknek kábító füstje, lábszáraknak idegessége, nyögéseknek és drága jajoknak izgalma, szűzleányoknak önfeledt káromkodása, érintetlen hajadonok borízű almája? (Most kezdi lassan elindulni.) Az utak mindenütt üresek, bárhogy figyel a tenyere alól; minden elnyugodott, mint a halott madár az avaron; mély sebet ütő nyílvessző nem remeg többé; (Itt kezd emelkedni.) elpattant egy hólyag a bohóc frakkja alatt, s a belisztezett arcú élet bámészan néz a hang után. (Itt már viszik az áramlatok.) Nem is volt csodálatos... Nem is volt meglepetésszerű... Még csak érdekes sem volt. Csak olyan volt,mint egy galagonyabokor alatt lihegő kutya. Néha zászlót tűztek is az élet tornyába. Aztán a zászló megázott, az ünnepély elmúlt.... Csak az őrültek és elmebajosok hiszik, hogy még nem iramlott el mellettük az élet." (Zárójel bezárva..)]

Berényi Emőke is készített egy rövid interjút Darvasival, aki ebben a beszélgetésben képes "Azt szoktam mondni"-val kezdeni egy mondatot.

Vári György első interjúja Kemény Istvánnal készült, az első kérdés a költő pályájának szakaszolására vonatkozik. Kemény belemegy a fontoskodás ködébe vesző zsákutcába. Pl.: "az az érzésem, hogy talán a rendszerváltásnak is lehetett valami köze az akkori korszakváltásomhoz". Nekem erről az a Woody Allen-mondat jut eszembe, hogy (kb.) "Gertrude Stein valamikor felugrott fél órára Picassóhoz, aki épp készült átlépni a kék korszakból a rózsaszín korszakába. Úgyhogy Gertrude Stein miatt fél órával később lépett át." A beszélgetésben különben sok az érdekesség, a sárvári diákköltő-találkozóktól a "Kedves ismeretlen" fülszövegének alakulásáig. (Amit Kemény arról mond, hogy "magas színvonalú konzervatív kultúrára" lenne szükség, meg a kereszténység --- mindegy ebbe nem megyek bele. Berényi Emőkének mindenesetre azt mondja a következő, rövidebb interjúban: "A konzervativizmusba nagyon bele lehet penészedni: valaki mindig tudja, mit kell tennie, mert ott a hagyomány, amit követhet." - Ez azért nagyon kezdetleges értelmezése a konzervativizmusnak, illetve a hagyománykövetésnek.)

Vári Végel-interjúja egyszerűen remek (pedig simán lehet, hogy Kemény jelentősebb író - jelentsen ez bármit - Végelnél; annyira az utóbbit nem ismerem.)

Elolvastam még Gaborják Ádám Tallér-Szvoren (Edina-Edina) kettős interjúját is, az utóbbi bizonytalanságai rokonszenvesebbek, az előbbi regényrészlete szerintem giccses. Nem értem, hogy miért kell gyógyító varázsverset írni egy kislány kedvéért, aki elesett, és felsebezte a kezét (amitől annyira megijedt, hogy bocsánatot kért az őt ölelgető apjától). Nem értem, hogy miért kell a kislánynak épp egy cigánysoron elesnie - de ez lehet, hogy kiderül majd a kötetből. (Ehhez a korábbi poszthoz k. kabai lóránt kommentet írt, amely szerint pl. Tallér E. első kötete is van olyan erős, mint Szvoren E.-é. Most elolvastam a "Lehet én is"-t a Hídban, illetve korábban "A húsevő" című írást a Holmiban (a pdf 1175. oldalától), de szerintem nem olyan erős, ezek az írások nem olyan aprólékosan átgondoltak és letisztultak, mint amazok. De persze lehet, hogy csak engem szólítanak meg kevésbé, és kész.)

Berényi Emőke Szvoren-gyorsinterjúján azt érzem, hogy a riportalany átírta, annyira nyomdakészek a mondatok, de ez végül is nem baj.

A legjobb válasz Mikola Györgyi Aaron Blumm-mal és Orcsik Rolanddal készített interjújában van (a második lesz az):
MGY: Mielőtt átmentél Magyarországra,írtál valamit szerbül?
OR: Maximum édesanyámnak, hogy mit főzzön, ha hazajövök az iskolából.
MGY: Akkor mondhatjuk, hogy magyarul vagy író?
OR: Da.

A Híd ára különben 200 Ft. A legjobb ár-érték arány, igazi best buy. (Egy hatszáz forintos folyóiratnak ugyanis nem négyszáz forinttal, hanem háromszor kell jobbnak lennie nála. És ilyenből nincs nyomasztóan sok.)