Halott költő szonettjével vitatkozni szélmalomharc, és akkor még nem mondtam semmit. Szerdahelyi István a március-áprilisi Ezredvégben mégis Kálnoky László árnyával harcol, konkrétan ezzel a verssel, amelyben a költő a "Hétközéphelyi" névvel utalt a személyére. A "zengzeményben" (Szerdahelyi szava) szereplő L.B. monogram pedig Lengyel Balázst takarja, akinek Közelképek című kritikakötetét Szerdahelyi "bírálta meg": épp ez a bírálat volt a kiváltója Kálnoky szonettjének. Mint Szerdahelyi most írja, az volt a baja a könyvvel, hogy Lengyel Balázsnak minden, ami újholdas, eleve nagyszerű. És hogy a Lengyel Balázs védelmére kelt Kálnoky neve különben egyáltalán nem is szerepelt a cikkében.
Hát, a neve nem is. De itt ez a mondat: Lengyel Balázs "írásainak tükrében minden színvonalasabb teljesítmény »csúcsokhoz ért költészet«, »költői termésünkből kiemelkedő nagy kötet«, »örök darab«". Na már most azt, hogy »költői termésünkből kiemelkedő nagy kötet« épp Kálnoky könyvéről írta L.B. Hát csoda, hogy ennek Szerdahelyi általi kipécézése nem tetszett a költőnek?
De jó, ha Szerdahelyi dohog, hát dohog, ez eddig még csak egy sértett irodalmár megkésett hepciáskodása. Na de hogy Kálnoky a kritikát "okkal vehette magára, hiszen ha azt hitte magáról, Weöres Sándorhoz mérhető mester - hogy az ez idő tájt mélynyomorba taszított Ladányi Mihályról ne is szóljak"... Itt viszont már megáll bennem az ecetes chips. Mert jó, Kálnoky nem volt Weöres Sándor - de hát ki volt Weöres Sándor Weöres Sándoron kívül? De hogy Ladányi jobb költő lenne, mint Weöres? Nem mondom, vannak szép sorai (pl. "Lám, gyönyörű állat a szerelem, hószín kanca, legel égő gyepen"), de aki Weöres fölé helyezi, azon nem is kell gúnyolódni, mert saját magát teszi köznevetség tárgyává.
Kálnoky is idén lenne százéves, mint Örkény vagy Ottlik, csak épp majd ősszel. Fogjuk fel tehát Szerdahelyi cikkét - amelynek ez a megkésett vita különben csak egy kis részét képezi - a megemlékezések első, savanyú kis fecskéjének. (És ha valaki elmarasztal a képzavarért, az "nem egy gyékényen őröl velem, nem egy malomban árul".)
