Nagyon szép Kemény-vers van a legutóbbi 2000-ben, és a Műút-beli is jó, ide is másolom:
Kedvesem,
pipacsmező,
mezőnyi méreg,
bocsáss meg,
de most itt foglak
hagyni téged.
A te virágaid
mind vadak, de
én se leszek már
szelíd és senki,
virágozz vadul
tovább,
én meg rohanok
újjászületni.
Újjászületni,
kedves,
korábbi címem,
régiségem,
tárgyi emlék,
hogy min feküdtem
kiásott földként,
és mégis éltem.
Itthagylak,
a bűntudatommal,
a kérlelhetetlen
logikáddal,
emlékül pedig
a törhetetlen
üvegből megőrzött
pár szem szilánkkal.
Megyek, mert vár már
egy válogatott kis
csapat, a hátra-
levő évek,
többet akarok
érni annál,
vagy éppen annyit,
amennyit érek.
Sok mindent akarok,
felnőni újra
és gondolkozni is,
ha újra megy majd,
feltámasztani
azt, ami felébredt,
és csalódott arccal
újra meghalt.
Nem válogatni
eszközökben,
a jövőt uralni
végre egyszer,
megváltani, vagy
megjelölni
vizelettel vagy
képzelettel.
A lánglelkű hülyét
megdicsérni,
a korrekt bölcsnek
ellenállni,
jól titkon rúgni
a társadalmat,
ha meg akar ölni
és zabálni.
Kis vészcsengőket,
szirénákat
fogadni örökbe,
nevelni szépen,
gyerekzsivajban
hajtogatni, hogy
egyszerre mindig csak
egy beszéljen.
Jöjjön csak, aminek
jönnie kell,
aminek dőlni,
dőljön,
a biztosaknál
legalább eggyel
több dolgok vannak
égen, földön.
Ilyenek járnak
a fejemben,
homokos, szomorú
síkra érni,
sietős léptekkel
átvágni rajta,
vagy megfutamodni,
mint a férfi.
Igen, a pokolba
vezető út is
az én céljaimmal
van kövezve,
és tudom, hogy te se
csak gonosz vagy,
hanem még ezer más
gyógyfüvecske,
és ezért majd persze
visszavágyom
hozzád,
a bizonytalanból,
hogy masszívnak tűnő
roncs legyek újra,
ne megbízhatatlan,
erős kalandor.
És mondogatlak
és emlegetlek,
de mondogathatsz
és emlegethetsz,
kedvesem,
maradok mégis
egyre messzebb.
Tényleg jó, nem? Be is linkelhettem volna a Műút honlapján, nem kellett volna idemásolni - csakhogy változtattam a szövegen. Minden szava Keményé, de kihúztam belőle a több mint tízszer szereplő "Kishit" szót (ez a vers címe is; alcíme: "rontás ellen"). Nekem így sokkal jobban tetszik, amúgy elég szájbarágós. Itt lehet ellenőrizni.
A kis H
2012.10.30. 22:00 Szántó Domingo
8 komment
Címkék: Műút Kemény István
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr404880102
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sengon 2012.11.03. 11:04:51
Hát, nagyon tetszett (a vers). Az a pár sor, amit viszont hozzáírt Szántó Domingo, kiakasztott. Deflorálta az első olvasatomat. Elvette tőlem azt az élményt, hogy az eredetit olvassam először. (A Kemény-féle változat jobban tetszett, de ez legyen az én bajom.)
Persze, én vagyok a hülye, miért ezen a blogon olvastam el a verset.
De most komolyan. Ilyet lehet? Csak úgy módosítjuk? Csak mert szerintünk jobb így? És ez innentől fogva ilyen egyszerű? Mert EP után szabadon, virtuális anonymusként keménykedünk?
Érdekelne, mit a véleménye erről Szántó Domingónak, mert azt el tudom fogadni, hogy izgalmas játék ám a pszeudo-alkotás/szerkesztés, de ha nyilvánossá teszi, megváltoznak a dimenziók.
Legalábbis szerintem.
És tényleg nagyon fáj, hogy nem az eredetit olvastam először.
Nem tudom, ki hogy van vele, de az első találkozás az mindig első találkozás. Olyan már soha többé nem lesz, akárhányadszorra is olvasom el.
Persze, én vagyok a hülye, miért ezen a blogon olvastam el a verset.
De most komolyan. Ilyet lehet? Csak úgy módosítjuk? Csak mert szerintünk jobb így? És ez innentől fogva ilyen egyszerű? Mert EP után szabadon, virtuális anonymusként keménykedünk?
Érdekelne, mit a véleménye erről Szántó Domingónak, mert azt el tudom fogadni, hogy izgalmas játék ám a pszeudo-alkotás/szerkesztés, de ha nyilvánossá teszi, megváltoznak a dimenziók.
Legalábbis szerintem.
És tényleg nagyon fáj, hogy nem az eredetit olvastam először.
Nem tudom, ki hogy van vele, de az első találkozás az mindig első találkozás. Olyan már soha többé nem lesz, akárhányadszorra is olvasom el.
Sengon 2012.11.03. 11:27:18
Még annyit, hogy ha az elejére került volna Sz. D. szövege, talán nem akadtam volna annyira ki, mert akkor meglett volna a választási lehetőségem, melyiket olvassam.
De az etikai fenntartásaim akkor is megmaradtak volna.
De az etikai fenntartásaim akkor is megmaradtak volna.
Szántó Domingo 2012.11.03. 20:18:56
@Sengon: Erre nem gondoltam, van benne valami. Talán lehetett volna máshogy rendezni, sajnálom a csalódást. Egyébként meg át lehet írni egy verset (mindig is át lehetett). Pláne, hogy ez egy blog, nem a Bibliothèque de la Pléiade. EP meg szerintem nem azért módosít, mert "jobb" úgy.
folyamatábra 2012.11.16. 11:13:11
A probléma a tudatos megtévesztés. Ami fentebb olvasható, az nem Kemény István verse. Ezt persze közlöd lábjegyzetben utólag. Ha egy reklámban csinálják ezt veled, vagy a kormány egy intézkedésével jár el hasonlóan, feltehetőleg erősebb kifejezéseket használsz az eljárás minősítésére, mint én most erre.
Szántó Domingo 2012.11.16. 13:10:52
@folyamatábra: Ez itt, nemde, nem olyan jellegű nyilvánosság, mint az állami vagy kereskedelmi kommunikáció. Inkább a barátainknak, ismerőseinknek, a véleményünk iránt érdeklődőknek és egyéb benne járatosaknak szól. Bízom benne, hogy több megértéssel vannak irántunk, mint a kormány vagy a Procter & Gamble iránt. Ez egy blog.
folyamatábra 2012.11.16. 13:49:34
Nem az a kérdés, hogy megértik-e vagy sem, hanem az, hogy annak, amit meg kellene érteni azonos az algoritmusa. (És az önfelmentés logikája is.)Az egy jó mérték (Kant szerint, és én elfogadom)ha azt vizsgálom meg, az adott cselekedetem zsinórmérték lehetne-e a világ működésében. Szeretném-e, hogy erre a kottára működjön a világ?
De mivel ezt kinek-kinek magával szemben érdemes alkalmaznia, ezzel be is fejeztem a - hm, okoskodást.
De mivel ezt kinek-kinek magával szemben érdemes alkalmaznia, ezzel be is fejeztem a - hm, okoskodást.
hamuvölgyi 2012.12.19. 01:23:02
Én is először a Domingo-féle Kemény-verset olvastam a tálalás miatt. Ami így túl talányos maradt. Kissé lelombozott, mert ha valami lehet gyengéje egy Kemény-versnek, az éppen a talányosság. Aztán elolvastam az eredetit is, és helyére került minden. Ami enyhe kifejezés. Szíven ütött ez a minden.
A "Kishit" Kemény neologizmusa, szebb, mint a kishitűség, és - még egy csavar - tulajdonnévszerűbb, azaz megszólíthatóbb. Pont ezt a szót kellene kihagyni belőle? Merhogy "több, mint tizenegyszer" szerepel szegény, és utána talán soha többé a még pár száz évig beszélt magyar nyelvben? Mi ez? Nagyhit, nagykép vagy csak csacsiság?
A "Kishit" Kemény neologizmusa, szebb, mint a kishitűség, és - még egy csavar - tulajdonnévszerűbb, azaz megszólíthatóbb. Pont ezt a szót kellene kihagyni belőle? Merhogy "több, mint tizenegyszer" szerepel szegény, és utána talán soha többé a még pár száz évig beszélt magyar nyelvben? Mi ez? Nagyhit, nagykép vagy csak csacsiság?
hamuvölgyi 2012.12.19. 02:12:24
Az utolsó mondatért bocs. Ha átírva tetszik, lelked rajta, Domingo.
