A júniusi 2000 első cikkének (Jean-Michel Chaumont: "Az aktivista, az ideológus és a kutató") nagyon jó összefoglalása itt, az UrbanLegends.hu oldalon. Arról van szó, hogyan lesz becsléből tudományos tényadat, aztán hivatkozási alap a civil politikában, miközben az eredeti információ(?) minden járulékos tényezője (rabszolga-kereskedelem vagy prostitúció, az egész világ vagy Délkelet-Ázsia) eltorzul.
Érdekes még Pamuk ezt követő írása is Gide naplói török tárgyú részeinek török fogadtatásáról, kisebbségi érzésekről és speciális peremtapasztalatról.
Mindez jól rímel Kovács János Mátyásnak a kelet-európai közgazdaságtan lehetőségeiről írt tanulmányára is. Az utóbbi írásnak már mintha egyes fejezetcímei is a Pamuk-írásra reflektálnának - pedig aligha -: "Túl Kelet-Európán", "A határeset szépségei", "Egzotikus utazás?". (Gide-nek arra, hogy a naplójában regisztrálja a törökökkel szembeni ellenszenvét, a törökországi utazása alkalmat.)
