Lázár Júlia cikke a Narancs honlapján világos beszéd, szépen, szenvedélyesen megírva.
Nyilasügyben már rég akartam szólni: a novemberi 2000-ben Lénárt András remek cikkben mutatja be Páger Antal hazatérésének előzményeit, körülményeit – visszakérte és -kapta a villáját is! –, illetve a beilleszkedést. (Érdekes belegondolni, mi van, ha Págert az 56-os forradalom még Dél-Amerikában éri: hazajött volna-e, és mikor?) A lap közli a színész sunyi, tájékozatlan, mosakodó levelét is, amit még kintről írt egy barátjának, de abban a tudatban, hogy azt nyilván az ÁVÓ is olvassa majd. Végig káprázatos, teljesen találomra itt egy gyönyörű rész:
"Most csak vendégjátékokra járunk, mint azt fentebb írtam is. Így kifizetődőbb. Meg aztán Elemérkém, ez a világ olyan gyönyörű, hogy ökör lennék, ha nem használnám ki az utazási lehetőségeket. Legutóbb egy argentin luxushajón utaztunk Caracasba. Felejthetetlenül szép volt. Ezen a hajón csak luxus-osztály van. Remek koszt, kitűnő italok, fürdőmedence és minden, ami ezeknek a kapitalistáknak kell. Mi kényszerűségből kerültünk rá, mert más hajó oda nem megy."
Márai kb. ugyanekkor ilyesmiket írt a naplójába:
"A fojtogató drágaság itt [mármint Amerikában] nemcsak az élet ízességét semmisíti meg, hanem megfojtja a művelődés lehetőségét is. Minden csalás itt. Nagy hiba volt, hogy idejöttem, de most már ki akarok tartani, amíg becsülettel visszamehetek Európába." Aztán: "Mihelyst pénzhez jutok, kinyomtatom – talán Európában – az 1945–54-es naplójegyzetek kivonatát. S aztán talán mást is, néha, magyarul. Így egyedül talán fel lehet építeni valamit... Megszervezni, sereghajtókból, akik élnek még, valamilyen kis partizánsereget, amely elportyáz a magyar betű ugarán."
