Az októberi Alföldben van egy nagyon jó novella, ami nagy szó. Ez - a jó novella - általános ritkaság, szóval a jelenség nem Alföld-specifikus. Hogy milyen kevés a jó novellista, arra jellemző, hogy Szvoren Edinának két éve még csak kb. tíz folyóiratközlése volt, néhány napja pedig már Déry Tibor-díjas. (Azóta megjelent "Pertu" című kötete.)

De ez a bejegyzés Csabai Lászlóról szól, az ő novellája van az Alföldben. A címe hosszú, és sok benne a kötőjel, úgyhogy nem írom ide, a főszereplője Szindbád, "a nyárligeti detektív". A történet tehát rendes krimi, de nem ezért szeretjük. A szerző nevét korábban nem ismertem, de az látszott az íráson, hogy egy sorozat darabja, örültem is, hogy lesznek még hasonlók, amikor is kiderült, hogy már vannak: idén jött ki a Magvetőnél a "Szindbád, a detektív" című kötet. (Amelynek ezek szerint lesz folytatása.) A kötet is nagyon jó, az egyharmadát olvastam eddig. Meg lennék lepve, ha egy-két éven belül Csabai nem kapna valami rendes díjat.

A könyv fülszövege azt írja, hogy "ez a Szindbád nem az a Szindbád", de ez nem egészen igaz. A hős (Spiró új könyvének egyik kulcsszava, de erről talán máskor) a tizenkilencedik század vége felé születhetett, és tizennégy évig élt orvos apjával Bagdadban, ennyiben tehát eleve nem lehet azonos a Krúdy-figurával, de a gasztronómiai háttértudás és egy nagyon palsztikus, apró részletekben megelevenedő, tételes életismeret és némi dezillúzió mégis rokonítja őket. A novellák megállnak a lábukon, Krúdy csak segédvonal, illetve annál több - ha ez több -: becses bónusz. (Az eredeti Szindbád költészetének direkt melankóliája péládul hiányzik Csabaiéból.)