Még mindig Mozgó Világ: Komoróczy Géza-interjú.

Nem kedvenceim a lapban a véleménycikkek, az interjúk. Emlékszem az utolsó Gyurcsány-féle költségvetés után készült interjú egyik kérdésére: "Ahogyan végül történt, a költségvetés szokatlanul sima, a korábbiaknál nagyobb, biztosabb többséggel történt elfogadását hogyan értékeli: diadalnak, győzelemnek, netán a kisebbségi kormányzás sikerének?" Diadal? Győzelem? Siker? Ezt a kérdést a szerkesztő helyében én kb. így húztam volna meg: "Hogyan értékeli a költségvetés sima elfogadását?" Az októberi számban Iványi Gáborral volt interjú "az Isten mint a történelem ura" tézis apropóján. (Szerintem egyszerű a képlet: ha ez a mondat mást is jelent, mint hogy mindannyian Isten kezében vagyunk, az kimeríti a káromlás fogalmát.) Iványi Gábor felvázol egy istenképet, amelyből egy afféle epikureus teremtő rajzolódik ki, mámint nem az eszem-iszom értelmében, hanem hogy magára hagyta a világot, sem a fájdalom, sem az áldozat füstje nem ér fel hozzá: "Isten nincs jelen a Földön", "az az isten, akit imádsz vagy tagadsz, az a te rémképeid vagy álomképeid bálványa". Ez az én monoteizmusfelfogásommal nem kvadrál, de hát nem is vagyok metodista. A decemberi szám kérdés-felelekje is elég vegyes képet mutat, Tenigl-Takács László saját kérdésére - Miért tanuljunk indonézül? - adott válaszát emelném ki (főleg az első néhány bekezdését: "Nos, egyértelmű. Azért, hogy jobban megértsük az istenbirtokosok természetét. Most persze nagy a pofám, mert nem tudok indonézül." Stb.), illetve Váli Dezső örök-, de töredékes érvényű hozzászólását.

De Komoróczy. Három érdekes dolgot is mond. (Az, hogy a forradalmat nem tartja pozitív fogalomnak, nem olyan érdekes.) Az egyik: a történelemben nem tud felfedezni célelvűséget, azt mondja, hogy a folyamat nem más, mint különféle társadalmi csoportok bizonyos válsághelyzetekre adott válaszainak, illetve az ezekből a válszokból következő új aszimmetriáknak a sora. A másik, hogy a szólásszabadság diktatúrában evidensen elsőrendű értékét demokratikus körülmények között például a biztonsághoz való és az egyéb emberi jogok kell, hogy korlátozzák. Vagyis hogy nagy hiba, hogy a diktatútra ellenzéke a szólásszabadsághoz való jogot "demokratikus körülmények között, a szabadság rendjében is abszolutizálta." Gondolom, hozzáértendő: kiengedve a szellemet a palackból. A haramadik momentán nem ugrik be, bocsánat.

Off. Elfogadták ezt az utálatos, akarnok médiatörvényt. Erről jut eszembe, hogy a kereskedelmi tévék szűzleányként óvják pecsétes kelengyéjüket: tiltakoznak az ellen, hogy a híradóknak csak a húsz százalékában lehessenek bűnügyi hírek. Tudtommal szociológiai kutatások igazolják, hogy az emberek szerint sokkal több a baleset, illetve a bűncselekmény, mint amennyi valójában történik, egyszerűen mert a média ezt sugallja. Ami a húsz százalékot illeti: a kereskedelmi tévéknek - legalábbis bizonyos lefedettség fölött - jogszabály szerint vannak közszolgálati kötelezettségei, a köz pedig szerintem megmondhatja, mit tekint a saját szolgálatának.