Avagy: "Falu végén kurta kocsma". Tegnap este a Kossuthon Balázs Géza beszélt az élményközpontú nyelvtanoktatásról. A példája Minya Károly gyakorlata volt, aki tanítványaival hivatalos nyelvezetre ültette át a "Falu végén kurta kocsmá"-t. Ameddig hallottam, nagyon szellemes volt, eltekintve attól, hogy a "cigány"-t egyszerűen "etnikum"-nak fordították, ami ebben a formában minden, csak nem hivatalos. A neten nem találtam a szöveget, úgyhogy írtam valamit helyette (az első szavakra nagyjából emlékeztem). Ez lett belőle:
A kistelepülés perifériáján időszakos nyitva tartású vendéglátó-ipari egység üzemel. Közvetlenül a folyóparton áll, olyan közelségben a vízhez, hogy annak felszínén nappali látási viszonyok között megfigyelhető lenne az épület tükörképe.
A nap azonban már a horizont alá süllyedt, a környezet zajszintje a nullához közelít. Az átkelőhajó sincs használatban, szakszerűen rögzítették, rajta sem fény-, sem hangjelenségek nem észlelhetők.
A vendéglátó-ipari egység zajszintje azonban nem csekély! Húros hangszerén nagy intenzitással dolgozik ütői segítségével egy muzsikus. A fiatal, nőtlen férfiak olyan emelt hangon nyilvánulnak meg, hogy a jelenség hatására csaknem rezgésbe jönnek a nyílászárók:
„Tisztelt üzletvezető asszony! Megrendelem hordóinak tartalmából a legkiválóbb minőségű tételt, kérem, szolgálja fel legrégebbi évjáratú, egyszersmind legmagasabb alkoholtartalommal rendelkező borát.
Kedves roma származású zeneművész, kérem, ne kímélje hangszerét: szívesen mutatnék be mozgásművészeti előadást. A művelet során sem az anyagi, sem a pszichológiai vonzatokra nem kívánok tekintettel lenni.”
A nyílászáró üvege egy, az épületen kívül álló személy kezének fizikai behatására hangot bocsát ki: „A környező földterületek tulajdonosa nyugovóra tért, ezért ezúton szólítja fel Önöket arra, hogy tegyenek lépéseket a hangerő mérséklésének irányában.”
„Munkáltatói jogai gyakorlójának szempontjaira a legcsekélyebb mértékben sem kívánok tekintettel lenni, Önt pedig a leghatározottabban felszólítom a helyiség elhagyására. Kedves roma származású zeneművész, kérem, hogy dacára az előbb elhangzott felszólításnak fokozza hangszeres tevékenységének intenzitását; munkája ellenértékét abban az esetben is meg fogom fizetni, ha a felmerülő költségek kiegyenlítésének érdekében alsóruházatomat kellene is értékesítenem."
Ismét a helyszínre érkezik egy személy, és az ablak üvegére mért apró ütésekkel hívja fel magára a figyelmet. „Legjobb kívánságaimat tolmácsolva azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy alacsonyabb zajszint kíséretében végezzék rekreációs tevékenységüket, mert édesapám felesége súlyos, bár nem életveszélyes állapotban van.”
A kérésre szóban nem érkezik válasz, a borospoharak gyorsan kiürülnek, a koncert véget ér, a nőtlen fiatalok lakóhelyükre távoznak.
