Amikor "A férjem védelmében" egyik epizódjában (úgy az 50. másodpercnél) a védőügyvéd kifejti az álláspontját, a tárgyalás vezetője a pulpitusról rákérdez: "In your opinion?..." A furcsa kiegészítést az ügyvéd kicsit értetlenkedve hagyja rá a tiszteletreméltó Lessner bírónőre: "Igen, véleményem szerint". Amikor másodszor is ilyen kiegészítésre kényszerül, azért hozzáfűzi: "I'm sorry, Your Honor, I thought it was obvious: when I speak, it's my opinion, and when he speaks, it's his". (Bocsánat, tisztelt bírónő, azt gondoltam, világos, hogy amikor én beszélek, az az én véleményem, amikor pedig ő [tudiilik a vád], akkor az az övé." (Az ügyvéd a folytatás szerint tanulékony: lásd itt.)
Grendel Lajos tavaly megjelent irodalomtörténetén is - többek közt - ilyen alapon veri el a port Németh Zoltán a március Kalligramban. Az egyik megjegyzés szerint Grendel például olyan "megfellebezhetetlen" kijelentést tesz, mint ez: "Irodalomtörténet-írásunk közmegegyezéssel a Nyugat 1908-as elindítását tekinti korszakhatárnak, a modernizmus nyitányának". Ugyan már! Itt ez a Kulcsár Szabó Ernő mondat : "Ha valóban igaz, hogy a Babits-líra olyan reprezentált hangnak a nyelve, amely valahol a Salut és a Herbsttag mintái jelölte költészettörténeti térben szólal meg, akkor az előbbinek inkább a formai artisztikumához, a másiknak pedig a hangzásképletéhez közelíthető." Ez a "ha valóban igaz" csak a retorika huncut fügefalevele, amelynek elhelyezése után az érvelés zavartalanul folytatódik, mintha mi sem történt volna. De vehetjük Szegedy-Maszák Mihályt is (akit persze nem hoznék közös nyelvi nevezőre Kulcsár Szabóval), mert az ő írásaiban is gyakran találkozni efféle megfogalmazásokkal (nem igazi példa, én csináltam): "Talán nem járunk messze az igazságtól, ha magunkra vesszük annak ódiumát, hogy megkockáztassuk: 'A gyertyák csonkig égnek' nem tartozik Márai leginkább sikerültnek nevezhető alkotásai közé." Mire jó ez? Mindenki írja nyugodtan - minden stiláris pipiskedés nélkül - azt, amit gondol! Szerintem.
Grendel szerint senki nem ereszkedett a lélek kútjának olyan mélységeibe, mint Cholnoky László. Ez érdekes megállapítás, de a kritika szellemesen mutat rá, hogy az elismerés értékéből némileg levon, hogy szinte szó szerint ugyanez hangzik el később Csáth Gézával kapcsolatban is. Valamit Hajnóczy Péterről, Kosztolányiról, Remenyik Zsigmondról és Füst Millánról szólva. Szóval itt viszont Némethnél van a pont.
A kritikust irritálja, hogy Grendel irodalmi, illetve irodalomtudományi divatokat emleget. Mintha talán ezek nem léteznének! A divat az emberi intellektus érdekes terméke, az élet számos területén megnyilvánul, miért épp az irodalomtudomány területén ne lenne megfigyelhető? Amikor ezt írom, a Klubrádióban Havas Henrik (valami egészen elképesztő szerénységgel!) Gintli Tiborral, a "Magyar irodalom" című vaskos kötet főszerkesztőjével beszélget, a könyv erényei közt említve, hogy szemlátomást több generációs használatra van tervezve. Gintli, ez a tőrőlmetszett (művelteknek: par excellence, sznoboknak: kat' exochén) irodalomtudós azzal nyugtázza az elismerést, hogy csakugyan nem különböző "divatos teóriáknak" akartak megfelelni. Mit mondjak? "Köszönjük. Stúdió."
A fejnehéz kritika vége (kb. az utolsó ötöde) dicséret, ami kissé szervetlenül tapad az elejéhez. Szerintem? Grendel könyve nem új Szerb Antal, de sokszor érdekes, vettem is a hatására nyolc-tíz könyvet, és nem bántam meg.
