Ezt a blogot nem a teljesség igényével írom, hogy azt egyáltalán szóba lehessen hozni, kb. négyen kellenénk. Műfajilag pl. a kisprózát alighanem el is hanyagolom: ha nem húz be az elején, akkor nem olvasom el, vagy eleve átugrom ("majd később" alapon, vagy azon se). Ezért nem is csoda, hogy ezt az e-mailt kaptam e bejegyzések egyik becses olvasójától:

"Borzasztó, hogy nem veszed észre, milyen félelmetesen érdekes Sántha József novellája a májusi Holmiban. Nyilván el sem olvastad, mindenesetre nem említed. Mérföldekkel jobb, mint a mostanában egekig magasztalt XY. (Hogy a kedves, de rémesen gyenge prózaíró NN-ről ne is beszéljünk.) De az is lehet, idióta vagyok és tévedek. Majd kiderül."

Elolvastam. Nem rossz novella, csak a hülye utasítaná el szerkesztőnként egy az egyben. De vannak problémáim. Egyrészt az írásban van humor is, bánat is, fantasztikum is, de valahogy mindegyikből kevés. Kicsit ellentéte a főhősnek - az ötven évvel túlhordott csecsemőnek -: mintha nem volna kihordva.

Aztán, mivel az alapötlettől eltekintve életszerű mozzanatokból épül fel, az életszerűséget talán nem referencianácizmus számon kérni rajta: mintha pl. az ultrahang csak azért nem szerepelne benne, mert úgy nehezebb lett volna megírni. Kicsit zavart a többes szám első személyű elbeszélő definiálatlansága is, azt hittem, ennek felfedése lesz a csattanó (sajnos más lett). Néhány dolgot stilárisan sem tudtam hova tenni (ezekre is a végétől vártam választ):

* "...diribdarabjait még sokáig szeretnénk visszailleszteni, helyére tenni" - Nem "helyükre"?

* "minden néven nevezendő tulajdonsága, erénye, ügyessége csak abban a világban értékközpontú, ahol a mindennapjait tölti" - Honnan és miért került ide ez a stílusidegen "értékközpontú"?

* "szemtől szemben" - Mellékes, de ez szerintem hiperurbanizmus, a - mindenki értse ezt úgy, ahogy akarja - helyes alak "szemtől szembe". Hiszen "honnan hova", nem?

* "a hírek nagyon is másodkézből kapottak" - ?

* "mások a mártások terén jeleskedtek, s az efféle főzőesték aztán mindig kiadós lakomákkal végződtek, amikor is az elkészült ételeket jó étvággyal elfogyasztottuk" - Sok a közhely. Ráadásul az utolsó tagmondat egészen fölösleges. És biztos, hogy a "lakomá"-nak jó jelzője a "kiadós"? Van szerény, szűkös lakoma is?

* "ahova az apa a hosszan elnyúló szertartás előkészületei közben többször is elsétált, hogy az előre odarejtett borosüvegből igyék egy kortyot" - Ezt az "igyék"-et itt pipiskedésnek érzem. Másrészt mikor is ivott az apa? Az előkészületek közben? De akkor még anakronizmus "hosszúra nyúló" szertartásról beszélni. Amiről ráadásul megtudjuk, hogy se pap, se kirendelt szónok nem vett részt rajta. És akkor mi is volt a szertartás, és mi tudott hosszúra nyúlni rajta? 

De nem akarok igazságtalan lenni, sok szépség is van a novellában, tárgyi ötlet is, megfogalmazás is. Pl. hogy az anya sokat jár koncertre, mert azt az élményt könnyen befogadja a veterán méhmagzat, vagy hogy a rendes gyerekek és szüleik idővel eltávolodnak egymástól, a főhős és anyja nem. Szép az is, hogy a gyerek "egy eleven test koporsójában" él.

Mindenesetre ahogy mondtam, úgy érzem, a novella nincs kihordva. "De az is lehet, idióta vagyok és tévedek." És lehet, hogy még ki se derül.