A június 16-ai Narancsban Urfi Péter kritikája Grecsó Krisztián új könyvéről ("Mellettem elférsz"). Eddig csak a könyv felét olvastam el, de úgy látom, a bírálat szűkkeblű, és nem is következetes.
"A kritika már felvetette, lehetne Grecsó sikeres regényeit igényes szórakoztató irodalomként is olvasni. Ami jogosnak tűnik, hiszen ez a könyv nem gondol semmit az irodalomról, narrációról, önmagáról. De szórakoztató könyvnek sem az igazi: stílusa túl nehézkes, problémafelvetése túl okos, kérdései túl mélyen érintenek. Miközben a szöveg minősége azért messze meghaladja a lektűrökét, használja annak eszközeit" - ezek a szavak nem dicséretnek vannak szánva, de voltaképp annak is olvashatók: mintha a kritikusnak tetszene a könyv, pedig nem volna szabad, hogy tetsszen.
A "Pletykaanyu"-t annak idején a szerencsétlen bulvárvisszhang miatt nem olvastam, bár megvettem. Most annak is a felénél tartok, az sokkal egyszerűbb, lektűrösebb: ahol nem stand up comedy, ott Pepin bácsi hangját hallom. De első (próza)kötetnek így se rossz. A "Mellettem elférsz" - első fele - tetszik, bár abban egyetértek Urfival, hogy Grecsó a családtörténetről szóló részekben van elemében, a jelenben játszódó szál sokkal vérszegényebb, kimódoltabb, pipiskedőbb. Már az is bántóan kényszeredett, hogy az elbeszélő feltétlenül "hivatalnok" - nehogy már egy "szlávos hangzású", a család "görög" eredetére utaló nevű író legyen!
Azt viszont nem hiszem el Urfinak, hogy a könyv a családban öröklődő mozdulatokról meg más hasonlókról szólna, még ha a Literán megtekinthető interjúban maga a szerző is ilyesmit mond. (Egyébként épp ez az interjú - már ameddig megnéztem - idegenített el az elején a könyvtől, pl. a negyedik, de még inkább a hatodik perc körül hallhatók direktsége.) Az pedig, hogy "a szerkezet hiánya ahhoz a kulcskérdéshez vezet, minek tekintsük ezt a könyvet", nem is értem. Hát, tekintse, angyalkám, aminek akarja - mondhatnám egy másik stílben. "Lektűrnek túl okos, túl mélyen érintenek a kérdései"... Kész szerencse, hogy nincs szerkezete! Akkor aztán az isten se mentené meg attól, hogy teljesen lektűr legyen. (A "Javított kiadás", meg az "Apám helyett" is biztos ezért olyan, amilyen.)
Bocsánat, kicsit unom - és akkor vajon mit érezhet az olvasó? Grecsó új könyvét szerintem érdemes olvasni (el még nem olvastam), sok a szépség benne, jó a történetszövés, jók a karakterek, jó a stílus - néhány mondata egészen Bodor Ádám-os, pedig inkább valami paraszt Tar Sándort várnánk. De hát ez (még ha a szerzőnek a Nők Lapjánál eltöltött éveit is hozzászámítom) csak nem elég a lektűrséghez?!
