HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • exterminador: Thomas Mann-nal kapcsolatban ne lehetne nívósan fanyalogni? Nana. (2021.11.09. 21:45) Sajtó, hibák, Weöres, madzag
  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások

Linkblog

Egy kilogramm Kalligram

2011.08.11. 00:22 Szántó Domingo

Szóval túlolvastam magam a Kalligram nyári számából, de hát ezer forint, futok a pénzem után; igyekszem rövid lenni. Ha nem jelzem külön, akkor minden tétel próza.

Ján Rozner: Hét nap a temetésig (ford.: György Norbert)
Még csak elkezdtem, talán végigolvasom. Az elején mindenesetre van ez a mondat: "Legutóbb, ahogy az önkiszolgálóban járt, vett valami húskonzervet, amelyet a címke szerint elég csak bontatlanul öt vagy tíz percre forró vízbe tenni." Nem tudom, mi van a cseh eredetiben (illetve akkor se tudnám, ha tudnám), de magyarul a húskonzerv, az nemde vagdalthúst vagy löncshúst jelent, amit senki sem melegít, sehány percig. Később egyébként ki is derül, hogy valami hústartalmú konzervről van szó -- amilyen pl. a tokány (az egyik legrondább nevet viselő étel!) --, amit csehül akár húskonzervnek is nevezhetnek, de magyar fordításban ebből le kéne mondani a "hús"-ról.

Csordás Attila: Iacta, est. 2. Lányregény.
Itt már dicsértem.

Berta Ádám: A bukszus mögül
Ugyanitt már fanyalogtam.

Szalay Zoltán: A kutyatenyésztő
Van atmoszférája, érdekes (bár nem annyira), hogy a főhősnek nem ismerjük a nevét, míg a főnökének és a lányának például igen; jó ez a mondat: "A kutyatenyésztő inkább lebújt, egy üveggel a kezében behúzódott a konyhába, elrejtőzött a hűtő fedezékébe, a nagy, fehér tömb megvédte [innen már túlbeszéli, illetve nem tesz hozzá semmit], hallgatta, ahogy morog a hűtő motorja, morog és szipákol." Bár annyira nem is jó, inkább csak a "nagy, fehér tömb" a jó. De Lackfi János "a hűtőszekrény hideglevegőtömbjé"-t jobban megírta, és még fokozta is "a bojlerba zárt forró víz hengeré"-vel. Az írás végén kissé szájbarágósnak érzem [Figyelem! Alább a cselekmény részletei következnek, akár a végkifejlet is szerepelhet!], hogy a kutyatenyésztő lánya a szemközti zenetanártól esik teherbe (az érdektelen lány megszépül, valósággal átlényegül a terhesség alatt), még akkor is, ha a novellának az ilyen csattanós történetnél komolyabb az ambíciója, és szemlátomást egy lepusztult kutyafedeztető valamiféle lélekrajza is akarna lenni.

Pollágh Péter: Az önbizalmam volt (vers)
A tájékozottaknak: "Térey-telep megállóhely következik." Szerintem szappanbuborékkal zsonglőrködik, pl.: "Szürke teherautó, nem tudom a tonnáit megszámolni".

Sopotnik Zoltán versei
Hideg, tompa, sprőd stílus, nem rossz. Mintha egy csípős reggel, begyújtás előtt mondaná valaki ezeket a verseket, ágyban, még nem egészen a saját napközbeni hangján. Néha azért szerintem blöfföl (pl.: "gemkapocstekintet", "Buta, mint a viasz", illetve az idézetben aláhúzva), és itt-ott a sortördelés is céltalanul hivalkodó, mint az "Életválaszték" című jó vers jó részletében: "Az arborétumban, / ahol kószálok épp, / embereket növesztenek / maguknak a növények, / meg a kinti tárgyak. A / főkertész lehet mindegyiké, / gondolom. Tegezős álmok / folynak növényi rostokon." (Pollághot is érintő mellékmegjegyzés: mit vigyorognak ezek a telepesek? Egy fiatal ember ennél azért legyen szigorúbb! Esterházy negyven körül kezdett el magának mosolyt megengedni, igaz, ez lehet, hogy a rendszerváltásnak szólt, különben talán máig csak a pengeszáj lenne.)

Balaskó Ákos versei
Az első két vers ("mintha okkal", "Gödel") nem tetszett. A "Context error" alapötlete jó, és a megvalósítás is az. Ami Kovács András Ferenc "Naked soul" című, informatikai nyelvet használó versében merő ornamentika (Holmi, május, ha felkerül a netre, belinkelem), az itt szervül. A "srác" a számítógépnél ül, és az unatkozó "lány"-hoz beszél, mintegy a vállán át, oda se nézve. Az első négy sort kihagyom:
    Az ablakot, vacogja, csukd be már, ezt megtehetnéd!
    (Az egyikre a sokból rányom, aztán ALT+F4)
    Káosz az asztal, elpakolhatnál, csak egy kicsit!
    (Később egy-két poros ikonra kattint - SHIFT-DELETE)
    Van úgy, hogy nem is érzem, hogy egyáltalán szeretsz még
    (De hát van rólunk a neten egy raklapnyi közös kép)
    Na jó, kiléptem, elmentem, nehogy magadra vedd!
    (Persze, ha egyszer már kilép az ember, jó, ha ment)
    A lány elalszik - ahogy rendszerint - a pamlagon.
    Erről a hogynincsről kár volna többet mondanom.

Az ötödik-hatodik sor valahogy megoldatlan, és végén a "hogynincs" fölösleges művészkedés, de mondom: tetszik a vers. Az pedig, hogy "ha egyszer már kilép az ember, jó, ha ment", telitalálat - már ha valaki szereti a telitalálatokat. És a "Mi történt otthon" is jó. A fiú az apa hátát mossa (mert "anya  le van küldve sörért"): "Jóvan! A kádban hátradől, / Füstöl, kilóg a csikk, a láb. / Apa hamu és sárga bőr. / Apa, szőrös mikor fog énnekem / lenni a szívem legalább?"

Bettes István versei
Keveslem az effajta asszociatív gondolatáradás költői erejét: "Míg a kaupban áll / nem jön be apu / S áll a kapufa / Apu mint egy állat / Fakapuban / Fakabátban áll".

Torma Mária: Narradíva
Kétszer is elolvastam. Összességében inkább tetszik, bár vannak fenntartásaim. Jó csavarosan van megszerkesztve ez a kitalált - "narrált" - nőről szóló írás, de a stílus túl gazdagnak, bujának van szánva, ahhoz képest, amennyire gazdag és buja.
Mondok egy példát. A novella nyelve, és bizonyos mértékig a hangulata is nyilvánvalóan krúdys szeretne lenne, de ebből csak a monoton jelzőhalmozás, Anyegein-olvasás meg bíborszínű bársonypárnák lesznek. Presziőz bénaság, hogy kettő vagy három kivételével minden főnévnek van egy találónak szánt jelzője: "Az íróasztalok alatt idegesen bólogató lábfejek regényes erotikával süppedtek kényelmes félcipőkbe, akár meglett férfiak dőlnek hátra egy-egy mélybarna karosszékben - rejtett megelégedéssel ropog az újságpapír, s kényes pontossággal idéződik fel némely térdkalácsa hetyke magamutogatása." A "Narradíva" cím és a "fogyasztotti társadalom" gyenge szójáték.
De vannak jó megoldások is, pl.: "őszinte nagyvilági démon sütőkesztyűben"; "Férfi bújik meg talán az előző bekezdésben egy félmondat mögött - ha elég vézna, egy igekötő is elég." És még egyszer: jól van kifundálva az egész, és látszik, hogy a szerző élvezi az írást. Megnéztem az Apokrifben is egy Torma Mária-novellát, nem tetszett, szikárítani kéne a stílust: "Nem mintha ne lettünk volna Gézával együtt akkora bolondok, slendrián jókedvűek, hogy az a finomnak kevéssé nevezhető idegenkedés, mellyel [egy harmadik személy] a bevett udvariassági formulákkal szemben viseltetett, ne fokozta volna kettőnk (az övével fordított arányú) egyre terebélyesedő szóvirágokban megnyilatkozó üdvözlési hajlamát."
Szerintem egyébként az író téved a hősével kapcsolatban: ez a nő nem Schubertet vagy Chopint hallgat, hanem Satie-t. (A lapban közölt portré a szerzőt a tényleges koránál másfélszer idősebbnek mutatja, ez sokkal jobb.)

Kornéli Bea: Öreg lányok
A szép nevű Kornéli Bea írását is kétszer olvastam - mert az első olvasás óta egy kicsit elfelejtettem. Az "Öreg lányok" valójában kélt novella, az egyik egy olyan nő története, akinek az életére nagy és kedvezőtlen hatással van az anyja - közhelyesen megrajzolt - buta és közönséges figurája. A másik pedig egy - elhanyagolt budai kúriában élő - halálosan beteg művész furcsa kapcsolata egy modellel, akire meglehetősen kimódolt úton-módon tesz szert. Arról van szó, hogy az apróhirdetésben telefonszám gyanánt latin idézet  szerepel, ami nem más, mint Ovidius "Szerelmek" című művének második könyvéből a hatodik vers néhány sora. Nem áll össze, nem hiszem el az egészet. Ráadásul a négy sornyi latin idézetben öt hiba van, és Liviusnak nincsenek vígjátékai, ellentétben a novella állításával - ami lehangoló. Ha Livius Andronicusról van szó, az ő vígjátékain sem költögethetnek galambok, mert a komédiáiból kb. húsz sor maradt fenn. (De ez a szerkesztők hibája is: ők csak kitalálják a havi témát, aztán nyomdába küldik a beérkezett kéziratok egy részét? Ennyi a szerkesztés?)

Danyi Zoltán: Bableves szerb módra
A Splitből a Vajdaságba költözött horvát nő történetének és a hátteréül könnyű kézzel felvázolt krajinai horvát hadműveleteknek a rajzában nincs semmi extra, ha csak az nem, hogy megtudjuk: szerb módra krumplival készül a bableves. A hősnő katona apjának ábrázolása szerintem nem hiteles, a katonák nem úgy katonásak, hogy azt mondanák a bukásra (pl. arra, hogy valaki hazaköltözik), hogy "feltétel nélküli kapituláció".

Karay Katalin: Korcs
Sokat markol a skizofrén apa leírásával. Már a cím is: azért "Korcs" az apa neve, mert bár utálta a Kádár-rendszert, jól "belekortyolt" a korba. Ha csak úgy nem. A legjobb a szerző kis névjegye: "Karay Katalin: 2008 óta jelennek meg írásai a Látóban. Egyetemi éveit az Andrássy út 60-as számú házzal átellenben töltötte, a Bábszínház tőszomszédságában." Megfejtés a Budapest helyrajzát kevésbé ismerőknek: a szerző a Képzőművészeti Egyetemre járt.

Charles Bukowski versei (k. kabai lóránt fordításai)
Lásd itt. (Jó az, hogy "se kés, se hang".)

Louise Glück versei (Krusovszky Dénes fordításai)
A versekből érdekes szomorúság árad nívósan, egy kicsit unom az ilyesmit. A magyar változat alatt valamiért ott az angol: a költő nyelve viszonylag szikár, a fordító néha dúsítja. Mintha egy-két hiba is lenne:
   Álmomban néztem, ahogy lovagolsz
   száraz mezőkön át, majd
   leszállsz: így sétáltatok ti ketten;
   a sötétben nem voltak ott árnyaitok.

Szerintem nem "így sétáltatok ti ketten", hanem: "sétáltatok együtt " vagy "mindketten sétáltatok" ("you two walked together"), de ez a legkevesebb, mert az árnyas dolog az, ami igazán nem stimmel. - Az angol azt mondja: "in the dark, you had no shadows", azaz: "nem volt árnyékotok". A fordítás lelövi a poént: mert az csak a következő sorokból derül ki, hogy az árnyékok "éjjel bárhova mehetnek, / ilyenkor nem parancsol nekik senki". Ráadásul a fordításban következő átkötés - "De én éreztem, felém tartanak" (mármint az árnyékok) - így logikailag hibás lesz, hiszen azzal, hogy "nem voltak ott árnyaitok", az, hogy "felém tartanak", nem ellentétes értelmű. (Míg az, hogy "nem voltak árnyékaitok", ellentétben áll azzal, hogy - bár nem voltak - mégis "éreztem, felém tartanak". Az angolban tehát korrekt a "but".)
Vagy:
    És a szarvasok -
    milyen gyönyörűek,
    mintha testük sem tudná korlátozni őket.

Azaz: "as though their bodies did not impede them". Nincs "sem": az angol nem sugallja azt, hogy semmi sem korlátozza a szarvasokat (tehát a testük sem), hanem csak azt mondja, hogy a testük nem akadályozza őket - talán mert olyan természetesen használják.

Na itt abba is hagynám, idáig úgysem olvasta senki. De még a lap Krúdy-összeállításáról, annál úgysem olvastam tovább. És csak azt írom ide, amit olvastam belőle, és legalább mérsékleten érdekes volt.

Gintli Tibor: Szent Hermandad tisztelői (tanulmány)
A négy oldalához képest kellőképp informatív. De nincs olyan, hogy "Szent Hermandad Testvériség". A spanyol szó már eleve testvériséget jelent.

Csabai László: a Detektív ígérete (novella)
Szeretem Csabait, de ez a novellája a kötetben, gondolom, inkább átkötés lesz két másik novella között.

Szappanos Gábor: Szinbád a boncasztalon (novella)
Bétóven Lajos patológus és titkos író. Mint az utóbbi: Szindbád irigye, mint előbbi: épp boncolja a halott Szindbádot. Aki azonban feltámad. Egyszerű ötlet, de szerintem szórakoztatóan van kidolgozva.

A Grecsó- és az Onder-interjú (Szilágyi Zsófia) elég vékonyka, az előbbiben az író szövege mindössze negyven sor, és az egész nem valami interaktív, olyan, mintha e-mailben előre elküldött kérdésekre kaptunk volna választ - ami minden csak nem beszélgetés.

Szilágyi Zsófia "Móricz búcsúja Krúdytól és Csinszkától" című tanulmánya nagyon jó, Móricz és pályatársai halálának kérdését, az író hozzáállását az öregedéshez nagyon érdekesen mutatja be, és nagyon jól idéz, ami komoly erény. Azt mondjuk túlzásnak tartom, hogy a szerzőről kettő portré is van az általa szerkesztett folyóiratban. És ha már porténál tartunk: a sok Krúdy-arckép láttán véleménnyé szilárdult bennem a sejtelem: Áder János az átlagosnál lényegesen jobban hasonlít Krúdyra!

Szegedy Maszák Mihály kritikája az "Álmoskönyv" kiadásáról tiszteletkörnek tűnik, bár van benne néhány finomság, pl. amikor arról beszél, hogy hogyan vitatkozott fiatalon Németh G. Bélával Krúdy értékéről, meg a végén, amikor a saját doktori címével tréfálkozik.

Köszönöm - stúdió!

3 komment

Címkék: kalligram lackfi jános sopotnik zoltán pollágh péter balaskó ákos szalay zoltán ján rozner györgy norbert

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr673144921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bronkszx 2012.01.24. 22:08:46

elnéztem, bocs, ezen szomorkodtam, nem azon, na mindegy – 

Szántó Domingo 2012.01.24. 22:22:19

Meg tudom magyarázni. (De nem fogom.)

Bronkszx 2012.01.25. 09:09:14

Na persze, könnyű így. A TH kezdők meg csak kapkodhatják a fejüket.
süti beállítások módosítása