Az érezhetően tehetséges (tehetségesnek érezhető) Torma Mária novellája a júniusi 2000-ben (kattintás a negyedik bal oldali dobozra, akkor feljön a szám tartalomjegyzéke) nem olyan érdekes, mint a - nem hibátlan - Kalligram-beli. Nem kell minden novellát megírni, amit meg lehet. Vagy ha már van sztori, akkor az legyen jobb (egy idős asszony monológját halljuk egy olyan férfi fiához, aki végül is nem volt a szeretője), a nyelv pedig adekvátabb, ez esetben egyszerűbb. Mert a szöveg túl kimódolt ahhoz, hogy el lehessen fogadni élőbeszédnek - a modorosság, úgy tűnik, egyenesen minden Torma-novellát jellemez (itt pl.: noszolygat, pajtárs, pátyol, toporz - "toporzékolás" értelemben -, hengerkedik, szenvelmek, odakuncorodik).