Hertza Mikola érdekes hangú, szellemes rövid novellákat ír - én legalábbis ezekkel ismerkedtem meg, részben az augusztusi Székelyföldből, részben a saját honlapjáról. Érzetben valahol a Karinthy-Örkény-Parti Nagy tengely meghosszabbításán helyezkednének el ezek az írások - ha volna ilyen csálé tengely. (Egyébként az író honlapján van is egy "Egypercesek" menüpont.) Az írások kiindulása vagy fordulópontja rendre nonszensz, de utána már minden logikus, mint például a "Profiterol"-ban, ahol egy lefejezett rigójancsiban megjelenik Jézus képmása (akit megakasztana a "potyolás szó: húsklopfolást jelent).
A Litera egyébként jól válogatott, a Székelyföldben megjelent tizenkét kis írás közül a "Miért nem vagyok én boldog?" és a "Közlöny" a legjobbak közé tatozik. (Nem is mesélem el őket.) A "Szomo-rulett" is lényegesen jobb, mint a címe, és külön jó, hogy egy bőrkabát a végszó, és nem az, hogy a rulettasztalon nincs piros tizenhetes. Az "Ellenzett kapcsolat" is érdekes: egy harmincas évei végén járó autószerelő beleszeret egy "Tuhanyovszky-festménybe". Sőt el is veszi feleségül, bár a házasságkötés után három hónappal már csalni kezdi Nagy Gál Vilmos "Takarás után"-jával. (Kár, hogy nem létező műalkotások vannak a szövegben.) A "Virág, vasárnap" és a "Bűnbocsánat" szimplábbak: az előbbiben "Halottnak lesz!" megjegyzéssel vesz virágot valaki, aki később öngyilkos lesz, az utóbbiban egy besúgó gyónja meg többek közt a besúgását egy papnak, akiről a végén kiderül, hogy már alig hall, csakhogy ez még nem köztudomású róla, és fél, hogy valaki besúgja emiatt a feletteseinek. A "Bibi"-ben elromlik a villamosszék, de az elítélt épp villanyszerelő, és kicseréli a biztosítékot. Ezek inkább a "Meghökkentő mesék" című - elsősorban Roald Dahl művei alapján készült -, hetvenes-évekbeli tévésorozatra emlékeztetnek (ami nem válik előnyükre).
Mellékes, de érdekes kérdés, hogy a "Képzőművészképző" cím indította-e be a szerző fantáziáját, vagy később adott címet a történetnek. Röviden: az újonnan beiratkozott tanulónak nem kell csinálnia semmit, a mester ad neki egy kész alkotást azzal, hogy mondja azt, hogy az övé, aztán amikor eredményeket várnak tőle, kezdjen el inni - "Legalább azt mondhatják, tehetségesnek indult, de elitta az eszét".
Azt hiszem, kimondottan érdekes lenne regényt olvasni a szerzőtől, amelyben nemcsak egy-egy (hol gyengébb, hol egészen kiváló) ötlet lobban fel, hanem a magyar irodalomban - pláne az újabban - viszonylag ritka műfajnak számító, nagyobb fesztávú szatírát kapnánk.
