Az augusztusi Holmi egész lapszámot szentel a százéves Bibó Istvánnak, ami akkor is erős gesztus lenne, ha más havi folyóiratok is megemlékeztek volna róla. Úgy látom, nem tették, de ha elkerülte a figyelmemet, kéretik kommentben helyreigazítani. Így viszont a Holmi szerkesztősége marad az egyetlen, amely Bibó életművét a saját szellemi hagyománya kiemelt pontjává nyilvánítja.
Lakatos András válogatást közöl Bibó lektori jelentéseiből, melyeket a hatvanas-hetvenes években írt az Európa számára. Szabatos és érzékeny kritikai kisesszék francia és angol nyelvű kötetekről, a könyvkiadói szempontokat is szem előtt tartva. Egész imponáló, ahogy Bibó Robert Merle regényének kulcsát (az Állati elmék annak idején hatalmas siker lett Magyarországon is) a különböző populáris műfajok ügyes vegyítésében találja meg, ahogy a (kiadásra nem került) Saint-Simon-monográfia esetleges magyar változatához szerkesztői javaslatokat is tesz (többek között azt, hogy függelékben csatolni kellene hozzá Saint-Simon Rákócziról írt jellemzését, melyet az udvari kultúrát és szokásrendet rekonstruáló kötet új fénytörésbe állíthatna), vagy ahogy (figyelem, 1970-ben járunk!) a multinacionális vállalatok kialakulásával foglalkozó könyvet ismerteti. Nagyszerű szövegek, kritikusoknak és kiadói szerkesztőknek kötelező olvasmány.
