Jó szövegek ide vagy oda, ritkán üt be az, amikor azonnal látod, hogy jelentős írással találkozol. Olyannal, amiből aztán mindenféle további gondolatmenetek, szövegek, értelmezések nőhetnek ki. Azt hiszem, ilyen volna Takáts József Avantgárd utazások című esszéje a szeptemberi (reméljük, nem az utolsó) Jelenkor-számban. A klasszikus magyar avantgárd és a hatvanas évekbeli neoavantgárd közti kapcsolódási pontokat keresi és találja meg Tolnai Ottó 1967-es budapesti, illetve párizsi útinaplói, valamint Méliusz József két újvidéki útja kapcsán: Hogyan állhat együtt 1967-ben Pilinszky és az avantgárd hatása. Mi volt a nagy különbség 1968-ban a párizsi Magyar Műhely és az Új Symposion között (a baloldaliság – az előbbiben semmi 68-as nincs, míg az utóbbi „teljesen 68-as, és egyszerre párizsi és prágai 68-as”). Hogyan kapcsolódik Méliusz folytonos bővítésekre, kiegészítésekre építő írásmódja Tolnai esszéverseihez. Hogyan kapcsolódik egymáshoz a kassáki és a ginsbergi szabadvers (az élőbeszédre építő Whitmanon keresztül). Hogyan vesz új irányt Méliusz művészete, miután kapcsolatba kerül a vajdasági Új Symposion körével. És így tovább. Az esszé zárásaképp Takáts kijelenti, hogy írása „a közelmúltbeli magyar irodalom térbeli tagozódásának intézményközpontú elbeszélését is szorgalmazni szeretné” – ami pedig ugyancsak fontos igénybejelentés.
*
Ha folyóirat-szerkesztő volnék, állandó rovatot kínálnék föl Lábass Endre angol kultúrtörténeti esszéi-olvasónaplói számára. A Jelenkor szerencsére időről időre közli őket (linkek ITT meg ITT meg ITT meg ITT meg ITT – ez utóbbi különösen szép), és az új számban megint csak olvasható egy remek, kacskaringós-indázó történetcsokor egy XVIII. századi forradalmár, valamint kortársa, a halottvizsgáló orvos szomorú sorsáról. Lábass egészen elképesztő zegzugokba vezet be, ahova mindig örömmel követem.
*
Aztán még Parti Nagy verse a nemrég elhunyt Makay Ida emlékére, ilyen sorokkal:
nyári halál költő halála
nagybőröndökkel hintázott a halálig
nem volt költőbb költő nála
költő az önparódiáig
A végén pedig:
versnarkomán
versrózsakonzerv
vershalott
Szép ez is. Szép is ez.
