Szörényi Lászlóval beszélget Mórocz Zsolt a szeptemberi Hitelben, és ez a szeptemberi folyóirat-termés egyik legjobb anyaga.
Mórocz az elején néhány kérdésében ekézni igyekszik a posztmodernt, bármi is volna az – súlytalanság, irónia, légüres szellemi tér, efféle címkefelhő lebeg a szövegében –, szembehelyezve a nemzeti feladatokat vállaló irodalommal. Szörényi szerencsére nem megy be ebbe az utcába. Leszögezi, hogy „egy fogalom túlfeszítéséről, gyakorta indokolatlan használatáról van szó”, és ezzel nagyjából lezártnak tekinti a témát. Helyette inkább az anyanyelv kultúra- és identitásformáló erejéről beszél, majd a perzsa nyelvről és Krasznahorkairól is egy keveset. Ezután rátérnek a beszélgetés fő témájára, az Attila-kultuszra, különös tekintettel Hunyadi Mátyásra és Zrínyire, valamint a jezsuitákra, hogy végül Arany Toldi-trilógiájánál kössenek ki. Aranyról szólván Szörényi nem fukarkodik a nagy szavakkal (de hát ez rendjén is volna), efféle kijelentéseket tesz például: „Ariostói szerkezetet dantei teológiával szintetizálni, ilyen senkinek sem jutott eszébe a világirodalomban.”
Lendületes, tanulságos és szellemes szöveg. Egy részletesebb szemle is olvasható a beszélgetésről a HVG honlapján – persze az eredeti még ennél is részletesebb.